:)

Wednesday, January 11, 2012

7. fejezet - Vonzások majd állatságok

A meccs után hazamentem a családommal, átöltöztem valami sportosan laza, de bulis ruhába és elköszöntem a családtól.

Mikor beléptem a klubba, egyből észrevettem, hogy ez nem az a fajta csendes buli, a teljes klub ki volt bérelve és akárhova néztem, mindenhol folyt a pia. Aki szembe jött, mind lelkesen kínált és mindenkinek jó kedve volt. Én nem fogadtam el az alkoholt, mert szent meggyőződésem, hogy anélkül is lehet egy tökjó estéd.
Elindultam egy lányos asztal felé, mikor félúton ismét egy színes koktélt próbáltak rámtukmálni. Egye fene, elfogadtam. Talán ellazulhatok ma és kitörlöm magamból ezeket a kettős érzéseket. Egyrészt nem tudtam, hogy ezt a dolgot Josh és köztem rendbe lehet-e hozni, illetve hogy mi ütött délután Nate-be.

Ennek örömére felhajtottam rögtön két kortyot, és még kivételesen jól is esett. Végre megláttam Sonie-t, ott ült a lányos asztalnál, ahogy azt sejtettem. Mikor látta, hogy közeledek, felállt, és mikor odaért hozzám, félrehúzott.

  • Ally, jól vagy? - kérdezte aggódva.
  • Nem, Son, semmi sincs jól. - válaszoltam. Most végre kiönthetem neki a lelkem.
  • Gyere, üljünk le itt valahol a sarokban, ahol nem zavarnak. - ajánlotta fel és követtem őt.

Találtunk is egy szeparált helyet, ahol el tudtam neki mesélni minden gondom-bajom. Leültünk és sóhajtottam egy hatalmasat. Azt se tudjam, hol kezdjem. Mostanában kicsit lemaradt a dolgokról, mert eszem ágában sem volt a csapatban való debütálását ilyen hülyeségekkel zavarni, mint az én magánéletem.

  • Sonie, annyi minden történt. Nem is tudom, hol kezdjem. Josh szakított velem. - mondtam, mire barátnőm kikerekedett szemekkel reagált.
  • Szakít.. de.. de miért? - kérdezte még mindig meglepetten.
  • Mert elcsesztem.
  • Nem értem, Al, a meccs előtt még ti voltatok a gerlepár. Most komolyan, ennyire nem bírja elviselni a vereséget? Ha igen, akkor nagyot csalódtam benne. - kezdett belemerülni a félreértésbe, így megállítottam.
  • Nem, Son, én csináltam valamit a meccs alatt, amiről tudomást szerzett. - itt egy kis szüntetet tartottam, én magam se hiszem el mit fogok mondani - csókolóztunk Nate-tel és ő valószínűleg egyenes adásból láthatta. - mondtam ki végre, ami eddig mart belülről és Sonie arca helyett a koktélomat tüntettem ki figyelmemmel.
  • Ally? Ti akkor ott .. amikor mi beléptünk az öltözőbe és ti ott voltatok..  Úristen! Te és Nate? - látjátok, ő se tudott normálisan reagálni.
  • Nem, nincsen olyan, hogy én és ő. Mindketten zaklatottak voltunk a meccs és a lecsereélése miatt és utána mentem egy kicsit lelket önteni belé, és percekig csak kiabáltunk egymással és otthagytam volna és visszahúzott és aztán már csak arra eszmélek fel, hogy csókolózunk. - mondtam ki egy szuszra.
  • De most csak megcsókolt vagy konkrétan csókolóztatok? Van különbség.
  • Hát épp ez az, megcsókolt és aztán már konkrétan csókolóztunk. Fogalmam sincs, mi ütött belé.
  • Ally, drágám, számba kell venned a lehetőséget, hogy tetszel Nate-nek. - mondta ki Son amitől a legjobban féltem.
  • Dehogy tetszem neki, biztos csak azért csinálta, mert mindenáron azt akarta, hogy szétmenjünk Josh-sal. És elérte amit akart.
  • Játéknak érezted? - kérdezte. Son mindig tudja, hogyan kell a lelkem mélyére látni.
  • Nem. Gyengéd volt és nagyon szenvedélyes.
  • Akkor tetszel neki. - makacskodott tovább.
  • Jó, lehet, de nekem ő nem kell.
  • Miért nem? - kérdezte, egy kicsit mosolyogva.
  • Sonie, te végignézted ahogy folyton engem cseszegetett a félévben. Most ezt nem gondolod komolyan, hogy még te kérdezed, miért nem akarom őt. - fakadtam ki.
  • De hát sose találtunk magyarázatot arra, miért veled bunkó. És mégis, mindenre gondoltunk, csak a nyilvánvalóra nem. - fejtegette barátnőm.
  • Nekem nem kell Nate és kész. - jelentettem ki és ezzel befejezettnek tekintettem a témát.
  • Oké, ő nem, de Josh igen? - kérdezte.
  • Fogalmam sincs, hajlandó-e ezután szóba állni velem.

Miután ezeket a témákat kiveséztük, úgy döntöttünk, hogy megyünk egy kicsit táncolni és hagyjuk magunkat lazulni. Son is épp eleget edzett, nekem pedig ez az érzelmi hullámvasút volt leterhelő.


Amikor már a rögtönzött tánctéren voltunk, azonnal mellénk csapódott két fiú, és velünk lassúztak. Ekkor láttam meg őt. Nate egy szőke csajjal volt, a lány rádőlt a vállára, úgy táncoltak. Vidáman nevetgéltek, én pedig őrületes dühöt kezdtem érezni magamban.

Összeért a tekintetünk, ő rámmosolygott, de ez nem az a kedves mosoly volt. Mérgemben otthagytam a srácomat és a táncteret is. Kimentem a levegőre. Nálam ez mindig segít.

Nem is értem, mit vártam tőle. Sonie még csak el se találta, hogy tetszem neki, mert akkor most nem táncolna valaki mással. Ahogy elnéztem őket, elég közel állnak egymáshoz. Vajon tudja az a csaj, hogy ugyanazon a napon, amikor őhozzá simul, éppenséggel engem csókolt meg? Jól esett volna abban a pillanatban mindent a szemére hányni. Hadd tudja csak meg, mekkora tuskót fogott ki magának.

Elhatároztam, hogy csinálok egy kis botrányt és szabályosan feltéptem a klub ajtaját és mentem volna vissza, megkeresni őket, és tőle is elvenni ami talán fontos neki...ám beleütköztem valakibe. A lábammal nem tudtam megtartani az egyensúlyom, és elkezdtem volna lejjebb esni a lépcsőn, de egy erős kar megfogott. A szikrákból mindjárt tudtam, hogy Nate az. Valahányszor összeérünk, egy fura érzés indul meg bennem. Az iménti is hasonló hatással volt rám.

  • Mi lenne, ha nem ütköznél belém? - kérdezte jókedvűen, de nem hangzott mérgesnek. Nekem azonban már sehol sem volt a jókedvem. Már úton volt a csípős visszavágásom, de Nate belémfojtotta a szót. - Ally, nyugi, csak hülyéskedtem - próbált nyugtatni, még mindig jó kedvvel.
  • Hát persze, neked játék a teljes élet, ugye?
  • Most meg miről beszélsz? - kérdezte értetenül.
  • Vajon tudja a szőkéd, hogy nemrég még engem csókoltál, most meg őt öleled? - kérdeztem vicsorogva. Nate nem reagált azonnal. Zavarodottságot olvastam le az arcáról.
  • Jézusom, Ally, ezért vagy ilyen pukkancs? - kérdezte csodálkozva.
  • Nekem aztán teljesen mindegy, kivel vagy, de meg akarok spórolni a csajnak egy feleslegesen fájdalmas szakítást. - vetettem vissza.
  • Te féltékeny vagy! - vágta felém olyan módon, mint aki maga sem hiszi el.
  • Nem vagyok féltékeny. Csak szeretnéd. - válaszoltam, mire nem reagált. - Szóval, tud róla, hogy ma megcsókoltál? - erőltettem.
  • Nem tud. - válaszolta. De mosolygott.

Nate most kiélvezte a pillanatot, és azon mosolygott, hogy én sík ideg vagyok. Így néztük egymást, de egyikünk se szólalt meg, majd  hátat fordított nekem és visszament a klubba. Én pedig makacsul követtem, méghozzá egészen a tánctérig. A szőke még mindig ott volt, Nate szó nélkül elkezdett táncolni vele, én pedig odaálltam melléjük. Gyakorlatilag elálltam a mozgásterüket, így megálltak a táncban és felém fordultak. Én csak a csajt néztem, Nate-et kizártam a közvetlen látószögemből.

  • Szia! Ally vagyok. A lány, akivel a pasid nemrég csókolózott. - mutatkoztam be nyersen.
  • Nathalie - mondta zavartan majd hozzátette: ha ugyan nemrég még Európában voltál, akkor el is hiszem mindezt. - most rajtam volt a sor értetlennek lenni.

  • A vőlegényem - volt itt egy aprócska büszke hangsúly - most Németországban tanul és semmi pénzért nem csalna meg - tette hozzá, de ezzel csak azt érte el, hogy megint mérges legyek.
  • Nagyszerű, de ez rólad nem mondható el. - vágtam hozzá.
  • Már táncolni csak szabad, nem? - vágta vissza mérgesen és mondta volna tovább a magáét, ha Nate nem állítja meg. Majdnem megfulladt a röhögéstől. Csak tudnám, mi olyan vicces.
  • Allison, hadd mutassam be Nathalie-t, az unokatestvéremet. - tette hozzá Nate a friss információt, én pedig ledermedve vettem tudomásul. Ennek hallatán Nathalie enyhülni látszott felém, de azért képzelem, mit gondolhatott rólam előtte.


Hát ez szép, egyszer próbálok visszaszúrni neki, és még arra is képtelen vagyok. Sarkonfordultam a vérvörös arcommal és otthagytam őket. Elmentem abba az elszeparált boxba, ahol még Sonie-val ültünk nemrég. Éreztem, hogy követnek. Leültem a helyemre és vártam, mi fog történni. Persze Nate volt mögöttem, már pár lépésről megcsapott az illata. Leült mellém. Rá se bírtam nézni, nem akartam a cseszegetését.

  • Ha most cikizni akarsz, akkor mehetsz is el. - közöltem tárgyilagosan, arcomat a kezembe temetve.
  • Nem veszekedni jöttem - mondta, tőle szoktatlan nyugodtsággal. - Beszélni szeretnék veled.
  • Nincs miről beszélnünk. - közöltem.
  • Dehogy nincsen. Mostanában kicsit sok dolog történt mindkettőnkkel.
  • Nem történt semmi! - kiáltottam rá.
  • Húzhatod, de egyszer le kell ülnöd velem és megbeszélni a történteket. - mondta kicsit mérgesen, majd felállt és otthagyott. Arcom továbbra is a kezembe temetve, és végig, amíg ő mellettem ült, még csak nem is mertem ránézni, nem mertem a szemébe nézni, szégyelltem magam. Kezdett egy kicsit túl sok lenni minden, ami történt velem. Először Josh és az érzések feléje, majd Nate, aki folyamatosan csak szívta ki az erőmet, most meg az a csók, és az égés az unokatestvérével.


Megkerestem Sonie-t a társaságban, félrehívtam és elmondtam neki, hogy haza akarok menni. Voltam olyan gyáva, hogy meg sem említettem neki, hogy mi volt Nathalie-vel. Kiértem a klubból és felhívtam anyut, hogy jöjjön értem. Mikor beállt az ismerős fekete szedán a klub parkolójába, azonnal odamentem hozzá és beszálltam. Anyumnak szuper radarja van, rájött, hogy nem nagyon akarok beszélgetni. Így hát síri csendben utaztunk a kocsiban hazáig. Kimentettem magam a vacsora alól, mert egyszerűen nem tudtam volna egy falatot sem lenyomni a torkomon. Majd felmentem a szobámba, utolsó erőmmel levettem a ruhámat és átöltöztem a kockás, derékon megkötős pizsamanadrágba és valami topba, majd bedőltem az ágyamba. Azt hittem ennyi történés után még véletlenül sem tudok elaludni, csak miután az összes repedést számbaveszem a plafonon, viszont úgy látszik, nem csak a lelkem fáradt bele a napba, hanem a testem is.

Másnap reggel viszont már sokkal józanabbul ébredtem, a mellkasomon mintha egy nehéz súly lenne, úgy nyilalt belém azonnal, hogy mennyi minden történt. Hiányzott Josh, és legszívesebben kitöröltem volna az egész tegnapot az agyamból. Ám egyetlen problámám az volt, hogy én magam is képtelen vagyok megbocsátani azért, amit tettem. Ha belegondolok, hogy ő csókolt volna meg mást, még lehet, hogy pofon is vágtam volna. De mondjuk mindig is hirtelen, temperamentumos, gyakran meggondolatlan viselkedés jellemzett. Ám ennyire lent még sosem éreztem magam. Rá kéne jönnöm, mit akarok és aztán aszerint cselekedni. Josh nem tudom, tud-e bennem bízni és Nate... vele egy ringlispil lenne minden, és nekem biztonság kell, a tudat, hogy én vagyok az egyetlen és hogy számíthatok a másikra.

Nem tudom elképzelni, hogy neki és nekem lenne bármiféle esélyünk. Meg leginkább azt nem tudom elképzelni, mi a francot eszik rajtam. Akárhányszor hozzászóltam, az vagy valami veszekedésféle volt, vagy amikor nem ő kezdte, akkor én szóltam be neki. Komolyan, mint 2 óvodás. Én pedig azt hittem magamról, hogy 19 évesen már épp eléggé érett vagyok.


Lementem reggelizni és mielőtt elértem volna az étkezőt, csengetésre lettem figyelmes. Meglepődtem, mikor megláttam, ki áll a küszöbünkön.
Vélemények:

No comments:

Post a Comment