:)

Tuesday, January 31, 2012

Fontos! Benjamin és Josephine

Drága olvasóim! :)


Ezzel a posttal szeretnék egyfajta agymosást csinálni és közleményt adni, hogy a Címtelent átnevezzük címesre. :)

Mostantól Maradj reggelig! címen fog futni és többek kérésére a Férfi és Nő is nevet kap.

Férfi= Benjamin/Ben (eleinte Rob volt)
= Josephine/Josie.

Szeretném hozzátenni, hogy nem nagyon volt ínyemre Robra formálni a srácot, mert ő véleményem szerint nem így bánik a nőkkel. 

Kérek szépen 1 napot és átírom az eddig kitett fejezetekben a neveket (ez megörtént), és most már az új posztokban automatikusan Férfi/Nő helyett Benjamin/Josephine lesz. 

Remélem, hogy ez a névcsere nem lesz semmilyen hatással az olvasási élményetekre és továbbra is számíthatok rátok!!

PS: A baba még nem mozdult meg, de majd adok update-et, ha érdekel titeket.

Köszönöm szépen a bátorító kommenteket és a szorgalmas pipálgatást! Higgyétek el, nagyon sokat jelent!

Üdv,

Gabi

Saturday, January 28, 2012

Maradj reggelig! - 3. fejezet

Köszönöm szépen a sok pipát és a lelkesedést a Címtelennel kapcsolatban. Nem is tudjátok elképzelni, milyen jól esett! :) Még egy pár kommenttel lenne teljes az örömöm. És szeretnék titeket szavazásra bírni.
Maradjon a Címtelen címe ami most, vagy legyen Maradj reggelig?
a) Címtelen
b) Maradj reggelig!

No itt a rész, remélem ez is tetszeni fog. :)


Ám a következő pillanatban majdnem félrenyeltem, mikor megláttam, ki táncol a klubban és fogdos egy másik nőt, már-már a 18+ karikát is megszégyenítően....

Josephine
--------------

A látványtól teljesen lemerevedtem: ő volt az, aki miatt az olajbogyóm majdnem az életem vette. A táncoló párok közül teljesen kitűntek, a többiek már-már zavartan körbeállták őket, én pedig csak néztem, ahogyan egy vörös nő fogdossa, és ő még véletlenül se tűnt úgy, hogy ellenére lenne a dolog. Testük szorosan összeért, a lány melle teljesen a férfi pólójának feszült, akinek alteste gyakorlatilag elveszett volna a nő vékony bőrszoknyájában, ha tehette volna. Tényleg, miért nem csinálják itt? Minek zavartatni magukat?!

Több se kellett, irritáltan hátrafordultam, hogy ne lássam ezt a jelenetet. Még azok után is, hogy meg volt beszélve miről szól mindez, ez a kifordított kapcsolat, egyszerűen a gyomrom fordult fel ettől. Hirtelen magam elé képzeltem, ahogy ezek nála hempereghetnek. Vagy a nőnél? Vele talán kivételez és nem viszi fel magához? El kell törölnöm ezeket a gondolatokat, különben megőrülök.

Barátnőimnek természetesen szemet szúrt a dolog, és nem tudtam hirtelen mit mondani, nem mertem bevallani, hogy egy csélcsap férfiba szerettem bele. Ráfogtam, hogy egy másik férfi keltette fel a figyelmem, az a barna hajú, kék pólós, és azért volt a majdnem-fulladás, mert nem számítottam, hogy összefuthatok itt a klubban vele.

Mire elkezdtek noszogatni, hogy menjek oda a kitalált pasihoz és kezdjek táncolni vele. Gyorsan forgott az agyam és azon voltam, hogy találjak ki egy elfogadható indokot, de gyorsan.
  • Nem lehet, ő más.. ő.. - zakatolt az agyam. - Ő homokos - tettem hozzá.
  • Tényleg? - csodálkozott az egyik.
  • Ugye? Engem is ledöbbentett. - hazudtam. Még a tökéletes minikámra is figyeltem.
  • Hát nem csodálom, szívesen eltöltenék vele egy estét - fejtegette tovább barátnőm, rám se hederítve, és a fejét majdnem vízszintesig hajtotta oldalra, hogy minél jobb rálátása legyen a kitalált férfira.
  • Hát ilyen a világ. - mondtam tettetett szomorúsággal. Bocsi, barna hajú, kék pólós.

Ezután csak reménykedtem, hogy nem kezd valamelyikük átnevelő hadműveletbe. Szerencsére ez nem történt meg, mert egy újabb srác vonta el a figyelmüket.

Addig nekem volt időm egy kicsit emészteni a történteket. Titkon azt hittem, hogy az a csodálatos együttlét fenekestül felforgatja az életét, és hogy állandóan rám gondol. Ebben bíztam, de továbbra sem adtam fel. Meg kell tanulnom kikapcsolni az érzelmeket, mikor vele vagyok és akkor nem sérülhetek.

Az este tovább telt és most már hozzászoktam a táncoló emberek látványához, még ahhoz a kettőhöz is, akik nemrég kiborítottak. Így magam is csatlakoztam barátnőimhez táncolni. Lassan éreztem, hogy valaki mögöttem táncol, de gyáva voltam megfordulni. A számomra még láthatatlan férfi átölelte a derekamat és gyengéden magához húzott, de szerencsére nem olyan perverz módon, ahogy egyesek. Lassan ringtunk és egyszer csak magához fordított. A csodálkozástól tágra nyíltak a szemeim, mert az a férfi táncolt velem, akit nemrég megbélyegeztem, hogy homokos. Lopva barátnőim felé intettem, akik a felfelé fordított hüvelykujjuknál feltűnőbben nem is jelezhették volna, mennyire bejön nekik a "pasim".

Aztán visszafordultam újdonsült hódolóm felé és jól megnéztem, barna rövidre vágott haja volt, gyönyörű világosbarna szeme, kék pólója és egy farmer. A kisugárzása elsőre megfogott, így nem volt ellenemre tovább táncolni vele. Továbbra is lassút játszottak, így a keze még mindig a derekamon pihent, a  karjaimmal pedig átkulcsoltam a nyakát, fejemet pedig vállának támaszottam. Jóleső volt a derekamon simogató kezét érezni, mégis kettős érzések dúltak bennem.. Egyrészt nem őrá vágyom ebben a pillanatban a leginkább, másrészt pedig akire én vágyom, az nem vágyik rám, szóval mégiscsak jó ez a leosztás.

Kis idő múlva a fülemen éreztem a leheletét és épphogy megérintette az ajkaival a fülcimpáimat, súgott valamit a fülembe.
  • Nem zavarja a barátnőidet, hogy velem táncolsz? - kérdezte, mire én riadtan hátranéztem.
  • Tessék?
  • Mindhárom úgy néz rám, hogy már nekem kényelmetlen. És nem tudom leolvasni róluk, hogy mit gondolnak.
  • Ó - na most jöttem zavarba.
  • Ó? - kérdezte vissza. Bizonyára keveselte a válaszomat.
  • Hát, tudod milyenek a nők. - mondtam.

Elkezdett furcsán nézni rám és először mérgesen, majd zavartan, majd az a pici gödörcske a szája mellett mosollyá alakult. Nevettem én is.
  • Tudod mit, inkább ne is folytasd. - mondta vigyorogva.
  • Pedig fogalmad sincs, miről maradnál le. - tettem hozzá csalafintán.

Elindultunk a lányokhoz a névtelen nem-homokos srácommal. Ők már visszaültek a bárszékekre és nagyra meresztett szemekkel követték az eseményeket. Mikor odaértünk, illendően bemutatkozott.
  • Brett - mutatkozott be a lányoknak és most már én is lejegyeztem a nevét magamban.
  • Missy, Cathy és Gina - mutattam be a barátnőimet.
  • Szia Brett. - harsogták egyszerre.

Brett egy kicsit felém hajolt és a hajamba súgta:
  • Most már érdekel az a sztori, komolyan úgy érzem magam, mint egy látványosság a főtéren.
  • Ha elmondom, többet nem akarsz látni.
  • Azt majd én eldöntöm.
  • Hát semmi, csak azt gondolják, hogy homokos vagy. - mondtam. - mire Brett nagyot nézett és kitört belőle a nevetés.
  • Te boszorka, akkor a minimum ezekután egy italmeghívás. - közölte ellentmondást nem tűrően.
  • De én fizetek.
  • Lehet, de nem az én világomban. - mondta mosolyogva. Hát van sármja, azt nem tagadhatom. - Akkor hozok valamit.

Ezzel Brett a bárpult felé ment, én pedig néztem, ahogy távolodik.
  • Bemutatnál a lovagodnak? - kérdezték mögülem és egy pillanat alatt megállt a vér az ereimben. Hátrafordultam. Ben állt ott és mosolygott.
  • Bemutatnálak, de nem tudom milyen cimkét tegyek rád. - vágtam hozzá hidegen.
  • Közeli barát? - kérdezte még mindig somolyogva.
  • Úgy láttam, a közeli barát címet már elveszítettem. - mondtam ezzel a vörös hajúra célozva, aki most nem volt már a közelében.
  • Sose mondtam, hogy egyedül birtoklod. - tette hozzá.


Ekkor ért oda Brett és nem tudtam válaszolni már neki. Átnyújtotta a mindenféle színekben pompázó koktélomat, majd kérdően Benre nézett.
  • És kit tisztelhetek az úriemberben? - kérdezte.
  • Az úriember már épp távozni készült. - mondtam keményen, mire ő durcás arccal otthagyott minket.
  • Te aztán televagy titokkal - fordult felém Brett.
  • És még fogalmad sincs.. - tettem hozzá és erre gyengéden átölelt.


Benjamin
--------------

Zavart, hogy mással van. Fogalmam sincs, miért, de nagyon zavart. Már-már bántásnak éreztem. Eddig úgy viselkedett, mint egy kezesbárány, és éreztem, hogy teljesen odavan értem, de most látom csak, hogy azért ő is gyönyörűen tudja keverni a lapokat.
Odajött Diane és nem akartam semmi mást, csak elmenni innen és ő készséggel eleget tett kérésemnek. Felmentünk hozzá és jól leitatott. Aztán pedig éjfélig dugtunk.

Nem tudom szebben hívni, mert se agyilag, se testileg nem voltam jelen. Ittam még egy kis vodkát és otthagytam Diane-t.

A taxi letett a lakásomnál, bementem, leheveredtem a díványra és néztem magam elé. Nem tetszettek a mai fejlemények. Mi az, hogy egy másik pasival van?! Valahogy féltem, hogy elveszítem a vezető pozíciómat nála. Már pedig ehhez nem vagyok hozzászokva. Eddig csak egyszer történt az, hogy kiesett a kezemből az irányítás és én lettem lihegő kiskutya. Úgy tűnik az élet kezdi megismételni önmagát, szinte ugyanaz van, mint Francescával. De ezt nem hagyom. Most visszacsalogatom, aztán újra nálam lesz az irányítás.

Elővettem a telefonom és írtam neki egy sms-t.

Áll még a péntek?
Nem értem a kérdést. Persze, hogy áll. - jött a válasz szinte azonnal.
Oké, akkor nálam.



Josephine
--------------

Már aludtam, amikor a telefonom vibrálása felvert. Benjamin írt. Azt kérdezte, hogy áll-e még a péntek. Nevettem magamban és úgy éreztem, hogy most két lépéssel közelebb jutottam a célomhoz. Magabiztosan bepötyögtem a válaszomat és elküldtem neki.

Pár perc múlva megint vibrált a telefonom és csodálkozva láttam, hogy Brett írt.
Holnap szeretnék megtudni egy újabb titkot. Egy kávé mellett, mondjuk? :) - írta.
A kávé áll, a titkot majd meglátjuk. - válaszoltam vissza mosolyogva.
Azért a hírnevemen ma szép kis csorba esett, egy titkot szerintem bőven megér, ha nem többet. ;) - írta és már megint mosolyt fakasztott az arcomon.
Egy kávé, egy titok, de nem több! :) - írtam neki kedvesen.
Érted aztán dolgozni kell, ez tetszik! :)
Te meg nem adod fel, ez nekem tetszik.
Szokj hozzá :)

Ezzel a végszóval hajtottam álomra a fejem és most először nem Benjaminnal álmodtam, hanem Brettel.

***
Kérlek szavazzatok kommentben! :) Még lehet, hogy a picúr is megmozdulna a hasimban, annyira örülnék neki!! :):)


Maradjon a Címtelen címe ami most, vagy legyen Maradj reggelig?
a) Címtelen
b) Maradj reggelig!

Friday, January 27, 2012

I hate you - chapter 7.

Right after the big game I left with my family and when we got home I only had half an hour to change clothes, so I picked my casual  jeans and a strapless party top then said goodbye.

When I entered the club, I could definitely see that this party will not be a quiet one, there were people drinking, dancing and enjoying the night everywhere I looked . The school booked the whole place for today, I did not have an idea if the dean knew about it or not. Whoever came nearby, offered me a drink and after refusing a couple of cocktails, I said yes to the next one. I truly believe that we can enjoy a night without alcohol, but maybe it can help me tonight. Forgetting is my only wish for today.

I picked a table full of girls, hoping that Sonie will be sitting there too and finally I can talk to her about what happened in my love life. I had mixed feelings: I did not know if the problems between Josh and I can be fixed or not and also I did not know what happened to Nate when he kissed me today.

I had a sip from my cocktail and it felt good. I felt alive finally. I approached the table, then I saw Sonie immediately and beckoned her to talk.
  • Ally, are you okay? - she asked worried.
  • No, Son, nothing is okay. - I replied.
  • Let's get to a separated box so we can talk without these people bothering us. - she offered and I followed her.

We found a great place to talk, sat down and I let out a deep breath. I did not even know how to start. I know that I did not give her any update recently, but I wanted her to concentrate fully on floorball. My problems could wait.

  • Sonie, so many things happened recently. I don't even know where to start. Josh broke up with me - I said and saw her expression change instantly.
  • Broke up? Whaat? - she asked still surprised.
  • Because I messed up. Big time.
  • I don't get it Al, before the game you were cuddling and kissing. Tell me it is because of him being angry for losing the game! If that is the deal, than I am really disappointed in him!
  • No, he was not jealous. He took it as a man. But he caught me kissing Nate. - I told her finally and I could already feel a huge relief.
  • Ally??? Did you.. When I entered... Oh my Gooood! You and Nate?
  • There is no such thing as Nate and I. We were all frustrated because he got substituted, I followed him to the locker room to make sure he does not do anything stupid, then we were shouting at each other for minutes and the next thing I remember is that he kissed me.
  • But did he kiss you only or you kissed him back?
  • I did not refuse him. But I don't know what happened to him.
  • Ally, hon, she likes you this is what happened! You have to consider it! - she said out loud my worst fear.
  •  That is bullshit, he does not like me. I am sure he only kissed me to take Josh out of the picture. He hates him so much. And he got what he wanted apparently.
  • So do you think it was just a game?
  • No. I wouldn't say that. It was soft and tender and very passionate.
  • Then here is your answer: he likes you!
  • Okay, maybe, but I don't need him!
  • Why not?
  • Sonie, you have been there the whole time while he was a jerk with me! You can't be serious.
  • But we never actually found the reason why he was being a jerk to you, and yet we thought about everything, skipping the obvious.
  • But I don't need him and I am done talking.
  • Okay, then what about Josh?
  • I have no idea if he is ever going to talk to me again or not.


When we were done talking, we decided to get loose and dance. On our way to the dancefloor two guys immediately joined us. We got there and one of the guys cuddled my neck and we started dancing to a romantic slow song. That was the moment when I saw him, Nate was with a blondie, her had was on his shoulders and they seemed intimate. I felt fury raising in my chest.

He looked at me for a moment and sent me a grin, an ironic grin. I got so frustrated, that I left my boy there on the dancefloor. I searched for the exit and I stood outside in the cold. The cold always helped me.

I don't even understand what I expected from him. Sonie did not even nail it at all, because if that was true, he would not be dancing with another girl right now. And they seemed very intimate. Does she know that her BF has just kissed me a couple of hours ago? I wanted to tell her everything, wanted him to feel how it is losing something.

I decided to go back and confront her, I rushed to the doorknob of the club angrily and wanted to get back, but I pushed someone accidentally. I felt that I was losing balance and I was headed to fall on the stairs, but a firm arm caught me on my back. Just in time.

I felt the sparks immediately, I knew it was him holding me. Every time I touch him, I have a strange feeling inside.

  • What if you did not push me away? - he asked playfully, but did not even sound angry. Well, maybe he was not angry, but I was, so I just did not get his reason to be so smiley. I wanted to retort back, but he butted in and added: - Ally, relax, I am just kidding. - he tried to calm me.
  • Oh, of course, cause everything is a game for you, is not it?
  • What are you talking about? - he asked frowning.
  • Does your blondie know that you recently kissed me, and now you are hugging her? - I asked angrily. Nate did not react immediately, he seemed confused.
  • Jeez, Ally, so this is why you are being so touchy now? - he asked surprised.
  • I do not give a damn at who you are with, I just wanted to save a heartbreak for that girl!
  • You are jealous! - he retorted but it looked like even he had a hard time believing what he said.
  • I am not jealous! You wish! - I answered but he did not react.  - So, does she know it? - I was still pushing.
  • No, she does not. - he said with a smile.


It seemed that he enjoyed the moment and had a good time while I was angry. We looked at each other for a while, no words said, then he turned around and went back to the club. I followed him doggedly, until he approached the dancefloor where blondie was waiting for him. They started dancing again. I stepped in the middle so they could not move. They looked at me, I turned to the girl.
  • Hi, I am Ally. Nice to meet you. I am the girl your BF has just kissed an hour ago - I said rudely.
  • Nathalie - she replied and added confused: If you were in Europe, I would have a chance to believe you on the first hand. - now I was confused.

  • My fiancé (there was a proud emphasis on the last word) is studying in Germany, but I know he would never cheat on me. - she added and I started to get angrier.
  • Oh, great, well, you seem to cheat on him easily - I replied.
  • It is just a dance, what is your problem? - she asked. I heard Nate started giggling behind me.
  • Allison - he said - let me introduce you to Nathalie, my cousin - he said. I just stood there shocked, Nathalie seemed to get to understand the situation only now. I don't want to imagine what she thought about me before she realized I did not know the reason of the bond between these two.


Great. Just once, just once in my life I want to stab him in the heart, but I am not capable to cause him pain. It is me failing. I felt blush reaching my face, I turned around and left them on the dancefloor. I went to the separated box in the corner and sat down, my head buried in my hands. I knew he followed him. He sat down next to me. I did not even look at him.
  • I am not in the mood of talking right now - I said.
  • I did not come to argue, Ally. - he replied on a very calm tone. - I want to talk to you.
  • We have nothing to talk about.
  • Well, I think we have plently. A lot happened between us recently.
  • Nothing happened between us. - I said raising my voice.
  • You can deny it, whatever. But it happened Ally. And you have to talk to me, you cannot  postpone it forever. - he said a bit angrily, stood up and left me there.

I searched for Sonie and told her that I would be going home. I was so coward, that I did not dare to tell her what happened with Nathalie. I got out of the club and called my mom to pick me up. She came about 15 minutes after my call. Mom had some good mother instincts and did not force me to finally talk about what happened to me. They sure realized that Josh is not part of my life and probably their first encounter with Nate made them feel that my love life is much more complicated than it should be for a 19 years old. She drove me home silently, and when we got there, I headed straight to my room. I changed to my pyjamas and put on my checked baggy trousers and a simple top. I thought I would have a hard time sleeping, but after a minute my eyebrows fell down and I was deeply asleep.

The next morning I woke up sober. All my thoughts about Nate and Josh came back. It seemed that I can only get relaxed when I am asleep. And now all the pain in my chest came back. I missed Josh and I wanted to forget everything about yesterday. But my only problem was that I could not forgive myself for what I did. If I had seen Josh kissing another girl I would have been so angry that even I would have slapped him in the face. I need to find out what is what I really want and then act. I am sure if I was with Nate, our life would be a rollercoaster ride. The ups and downs are inevitable. I need to feel that I am in a safe place and that I can trust the person I am with.

But how can I make Josh trust me if I am unable to forgive myself?  I have to finish thinking about it, because I will become a crazy person. I realized that I was hungry, so I went to the kitchen downstairs. When I started to prepare my meal, I heard the doorbell.

I was surprised when I saw who was standing in front of my door...   

Sunday, January 22, 2012

Maradj reggelig! - 2. fejezet

Benjamin
--------------


Az együttlétünk után óvatosan felültem és őt néztem. Verejtékben izzó testünk egymás mellett feküdt, a háta tökéletes íve még így is szépen látszódott a lustán magára vetett takaró alól. Pont eleget takart, hogy megindítsa bármelyik férfi dübörgő fantáziáját. Gesztenyebarna hajának egy kósza tincse az arcába lógott, de nem simogattam ki, szerintem így sokkal szexibben nézett ki.  Az arca a másik irányba fordult. Látni lehetett rajta, hogy most először csinálja így. Egyrészt már majdnem enciklopédikus tapasztalatom van ebben, de ennek megvannak a jelei: zavart, nem néz rám, talán mindenfelé cikáznak a gondolatai, hogy mit tett és hogy megbánta-e. De belement. S mivel már felnőtt nő, tisztában kell lennie a döntései súlyával. Igen, talán menni fog, Ha pedig nem, akkor ebből is kitáncolok úgy, ahogy a többiből.

Nemsoká halkan megszólítottam és lassan felém fordította zavart arcát. Gyönyörű szeme a kék és zöld árnyalataiban izzott, amint engem nézett. Egy pillanat töredékéig lehetett látni, ahogy vonásai megfeszülnek, amint arcára erőltette a magabiztosságát, az álarcot, amit egész este kifogástalanul magán tartott. S ami igazából nagyon imponált. Talán tényleg menni fog. Nem a típusom, nem fogok beleszeretni, és ettől fog működni.

Gondolataimból egy leeső könyv tompa zaja rántott vissza, amit ő lökött le a polcról, amint hirtelen magára kapta ingjét. Elfordult tőlem, mintha az este során nem láttam volna eddig testének minden felületét. Az igazságot megvallva pedig egyáltalán nem voltam elégedetlen a látvánnyal.

Szaladgálva szedte össze harisnyáját és fél lábon ugrálva kapta magára, majd a többi ruhadarabját, amit nem voltam rest szétdobálni még a légyottunk előtt, és végül kistáskáját kapta a kezébe.

Enyhítve a feszültséget megkérdeztem, hogy van-e pénze taxira, de mivel azt válaszolta, hogy haza tud jutni, nem erőltettem tovább a dolgot.

Mikor már felöltözött és nem tudta újabb ténykedéssel elnyomni zavartságát, rám nézett és látni lehetett, hogy most azon gondolkodik, mit kéne mondani. Átvettem helyette a szót.
  • Máskor is összejöhetnénk, ha gondolod.
  • Oké. - válaszolta hányavetien. Már megint fent van a magabiztos álarc. Az érzelmeket kikapcsoló, kegyetlen nőé.
  • Majd hívlak. - tettem hozzá és kikísértem az ajtóig.

Az ajtónál állva adtam neki egy sietős csókot, és ő már ott sem volt, alakja hamar eltűnt a sötét éjben. 



Josephine
--------------


Sietős léptekkel hagytam el a házát. Fáztam, és furcsa érzések kavarogtak bennem, nem tudtam, hogy ez normális-e egy ilyen egyezség után, amit vele kötöttem, hiszen eddig még sose csináltam ilyet. De ahogy mondani szokták, mindenből van egy első alkalom. Azt tudtam, hogy nem fogok megfutamodni és ehhez keményen tartottam magam. Igenis, mehet az élvezet érzelem nélkül. Gyengéd volt és becéző amikor együtt voltunk, de utána mintha levetette volna ezt az álarcot, ezzel hamar visszalendített az érzelemmentes övezetbe. Tudtam, hogy 'rosszfiú' lett belőle az évek során, tudtam mire vállalkoztam - csak ezeket ismételgettem magamban.

És hogy taxit akart hívni, hogy eszébe se jutott hazakísérni. Hát igen, ez most más lesz. És meg kell tanulnom alkalmazkodni hozzá. Ha most belegondolok a dolgokba, ezzel a viselkedéssel csak rajtam segített. Megvannak a szabályok, fair a játszma.

Miután lezuhanyoztam, beestem az ágyamba. Őszintén szólva azt hittem a ma este után, hogy nála alszom, mint ahogy az normális is lenne, ám rá kellett jönnöm, hogy ez a kapcsolat a normálissal köszönőviszonyban sem lesz.

Annyi rejtély és kérdés van ebben a férfiban, annyi félelem és annyi berögződés, amely még több kérdést vetett fel. Ám olyan kérdéseket is felvetett, amit önmagammal kellett rendeznem.

Megbántam, hogy lefeküdtem vele? Nem. Mert különleges volt ahogy bánt velem, tökéletesen rám figyelt és csókolt amikor gyengédségre vágytam, durvábban szeretkezett velem, amikor azt kívántam. Egy tökéletes úriemberként viselkedett. Nem volt mit megbánni. Több szeretetet kaptam tőle együttlétünk alatt, mint egy-két pasastól akivel hivatalosan jártam korábban. Mintha ez a férfi rendelkezne egy titkos hetedik érzékkel, ami a női nemben való olvasást és kiigazodást segíti.

Az egész este alatt olyan figyelemben és kényeztetésben részesítette a testemet, hogy már-már királynőnek éreztem magam. Kihozta belőlem a nőt, tudta merrefelé vannak azok a bizonyos gombok, amikkel olyan érzéseket és érzékeket indított el bennem, amiről korábban nem is tudtam, hogy léteznek.


***

Az együttlétünk óta három nap telt el, és nem jelentkezett. A netes chat programon a neve mellett mindig az állt: Nem elérhető. Néha láttam, hogy elérhető és akkor még azt is kitette a program, hogy ő épp milyen zenét hallgat. Nem akartam zaklatni, bár néha úgy ráírtam volna, de természetesen letöltöttem én is azokat a dalokat és az ő világába képzeltem magam.

Próbáltam a tanulásra koncentrálni, hiszen temérdek vizsgára kell még készülnöm, de azért beállítottam, hogy adjon ki egy dallamot a gépem, amikor elérhetővé változik az ő állapota.

A tételeimet bújtam és oda-odasandítottam a programra, mikor egyszer csak előjött a hang és egy pillanat múlva már engem szólított meg.

  • Szia! :) - írta

Kivártam két percet, mire válaszoltam. Az utolsó harminc másodpercnél már egyre jobban dobogott a szívem.

  • Szia - válaszoltam vissza, csak így, mosoly nélkül.
  • Már azt hittem itt sem vagy - írta és belül elégedettség töltött el.

  • Lenne kedved átjönni hozzám péntek este? - kérdezte. Péntek este? Dehát az még három nap. Nem sieted el, az biztos.
  • Péntek? Azt hiszem ráérek.
  • Helyes. Akkor nálam.
  • Ok, szia.
  • Szia :)


Egész délután zenét hallgattam és vidáman táncikáltam, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Este lementem a klubba egy pár szaktársammal és vígan iszogattam a koktélomat, az afféromról persze senkinek sem beszélve. Látták rajtam, hogy kicseréltek, de nem mertem bevallani, hogy ez egy kifordított kapcsolat miatt van.

Ám a következő pillanatban majdnem félrenyeltem, mikor megláttam, ki táncol a klubban és fogdos egy másik nőt, már-már a 18+ karikát is megszégyenítően....

Saturday, January 21, 2012

Címtelen és Utállak - közlemény

Sziasztok!

Ally és Nate története most egy kicsit eltávolodott tőlem, és nem tudom, hogy érdemes-e még csűrni-csavarni a dolgokat, ha később újra lesz kedvem írni velük kapcsolatban, akkor mindenképpen posztolom. 

A címtelen történettel kapcsolatban: Köszönöm szépen a pipálgatásokat, nagyon jól esett. Mindenképpen fogom folytatni és heti minimum 1 friss lesz.

Köszönöm állandó olvasóimnak és az idetévedőknek is, hogy hűségesen, lelkesen látogatják az oldalt. :)

És egy kérdés: maradjon a Címtelen történet ilyen című, vagy használjam az eredetit, ami úgy volt kitalálva, hogy "Maradj reggelig!" ? Mit gondoltok?

És legyen Utállak folytatás? A maradék angol fejezeteket még mindenképp posztolom, nem fog elmaradni. :)

Várom bármilyen kérdéseteket, megjegyzéseteket, kéréseteket akár chatfalra vagy megjegyzésként ide, akár pedig emailben az allyharfanfic@gmail.com-ra.


Gabi 

Wednesday, January 18, 2012

Új történet - Maradj reggelig! - 1. fejezet

Josephine
------------

A haverokkal iszogatott egész este. Mit meg nem adtam volna, hogy megtudjam, mi a problémája. Egyetlenegy sejtésem volt csak: egy nő. Idegességében keze mindig átfutott barna bozontos haján, és percenként kért újratöltést a whiskey-ből.

Ekkor jött mellém a pincér csaj és ismét kértem tőle egy pohár vizet. Gyilkos szemekkel nézett rám, én pedig álltam a pillantását. Legközelebb írjanak ki egy papírt, hogy vizet nem lehet kérni. Teljesen idegbeteg lett, hogy nem tud elküldeni, mert azt nem mondhatta, hogy nem fogyasztok eleget.

Miután végre ellibbent mellettem és ment behajolni a következő asztalhoz, visszatért a szemem a bárpultra.

Valaki iszonyatosan megbánthatta és összetörte a szívét, de ezt lehet, hogy sose fogom megtudni. Sose tudom meg, miért olyan szomorúak azok a régen még csillogó zöld szemek.

Régen.. Régen, amikor még csak gyerekek voltunk, akkor is sokszor figyeltem őt. Figyeltem, ahogy lassan elmegy az élet mellettünk és akárhogy is akartam, sose az lett, ahogy terveztem. Kerestem az utam, de piszkosul. Mégis valahol belül mindig úgy éreztem, akárkivel vagyok is, ez a férfi tud csak boldoggá tenni. Bármilyen szakítás ért, sose éltem meg nagy bánatként, mert tudtam, hogy egyszer majd Benjamin fog várni rám.

Azóta eltelt még tíz év. Most vagyok 25. Mégis, a remény még mindig bennem van.
Gondolataimból a pohárcsörgés rántott vissza a valóságba.

A mellette ülő barna szemű és hajú srác mindig jól hátbaveregette, amikor a poharai kiürültek. A hímeknél az elfogyasztott alkohol mennyisége tesz királlyá, míg egy nő annál jobban viszolyog tőlük. Mikor tanulják már meg a leckét?!

Nem is tudom, mikor kezdett lógni ezekkel az alakokkal, de a legrosszabbat hozták ki belőle. Vagy már megint az a nő az oka mindennek?

Az ismeretlen nő, akivel az életben nem lehet felvenni a harcot, mert évekig szívta el tőle a levegőt, a jókedvet és az élet szeretetét. Vajon milyen volt az a nő mellett? Talán az odaadó szerető társ, aki mindent megadna, csak hogy boldogan lássa a másikat? Vagy talán örök feszültség és harcok, és egy se veled-se nélküled kapcsolat? Ki tudja. Én nem.

Néztem amint a bárpultos srác felajánlja neki az utolsó kört és erre ő esküdözött, hogy igen, az utolsó lesz. Igen, ez volt 20 perce is. Közbe kéne lépnem, de nem tudom, hogy reagálna.


Talán most itt az alkalom, talán most jött el az én időm. De nem akarok egy félrészeg kaland lenni neki. És amúgy is, mit mondok majd, mit keresek 11-kor ebben az eldugott bárban?

Nem sokára felállt a srác mellőle és kezet fogott vele, mire ő majdnem leesett a székéről, de a "barátot" ez nem érdekelte és elment. Talán fogalma sincs, de ezzel most az én malmomra hajtotta a vizet.

Felálltam a távoli rejtett boxomból. Odamanetem és a mellette lévő megüresedett székre ültem. Rámnézett.

  • Héj, én téged ismerlek valahonnan.
  • Régen szomszédok voltunk.
  • Tényleg, most már emlékszem.  - mondta, majd éreztem, hogy tetőtől talpig megvizsgál. Kicsit feszengtem, hogy csak így végigmustrálnak, de szerencsére hamar visszatért a beszélgetésbe és már nem nézett olyan feltűnően.

  • Nem te vagy az a lány, akit régen letartóztattak a rendőrök, mert elloptál valamit? - Bingó.
  • Nem, összekeversz valakivel. - mondtam, de nem lehettem valami meggyőző.
  • Nem, biztosan nem, de ne szégyeld. Már úgyis felnőttél azóta.
  • Amúgy pedig a táskámban maradt, nem elloptam - tettem hozzá, szépítve a helyzeten.
  • Végülis mindegy.
  • Figyelj, nem kéne hazamenned? Már épp eleget ittál.
  • Miért, csak nem feljönnél hozzám? - kérdezte és ebbe belepirultam.

 Látva a pirulásomat még még bátrabb lett.
  • Hát, egye fene. De ez nem lesz mindig így. - tette hozzá. Minden nő álma ez a mondat, mi?!

Felállt a székről és elindult az ajtó felé. Én még mindig ott ültem, viszont utánanéztem. A hívogató kézmozdulata azt jelezte, hogy komolyan gondolta az iméntit. Gondolkodás nélkül felálltam és utána mentem.

A lakása fiúsan volt berendezve, tipikus legénylakás, ahol a függöny vagy átlátszó, vagy fehér, és egy kép sincs a falon, semmi, amiből azt hinné az ember, hogy itt laknak is. Olyan volt, mint egy orvosi sterilszoba. Mármint a stílusa. Sterilnek nem mondanám, mert szét volt hányva mindene. Ki tudja hány napos-hetes ingek hevertek szanaszét és vártak volna a sorukra a mosásban. Nagy késztetést éreztem magamban legalább csak szétválogatni a halmokat és betenni egy mosást titokban, de nem biztos, hogy azt nagyon szeretné. A pasik mindig érzékenyek, ha a birodalmukba kerül egy nő.

Követtem őt egy nappaliba, ahol a ház ura után ledobtam a szandálomat és vártam, mi fog következni. Odament egy szekrénysorhoz, kinyitotta az egyik ajtaját és beindította a zenét. A dobhártyám kiszakadt, úgy ordított. Próbáltam jelezni neki tátogással és kézmozdulatokkal, hogy nagyon hangos, de nem értem vele semmit. Odamentem hát hozzá és ordítottam hozzá, hogy le kéne halkítani. Végre észrevett és halkított.

  • Nem kéne itt lenned, nem vagyok valami jó társaság - mondta.
  • Én se vagyok beszélgetős kedvemben és nincs is más programom, úgyhogy maradnék. - tettem hozzá.
  • Nem értem, miért nem vagy valami pasi mellett. Neked nem lenne gondod ezzel. - mondta.

Erre nevettem egyet és ironikusan hozzátettem, hogy ez most így jött ki. Nem boncolgatta a dolgot.
Leült a kanapéra és odaültem mellé. Láttam rajta, hogy tök szomorú. Valami nagyon bántja. Még az alkohol sem tud mindent elfeledtetni.

Nem is tudom, mi ütött belém, de magam felé fordítottam az arcát és megcsókoltam. Éreztem, hogy hirtelen érte és hogy nem feltétlenül ez a legjobb alkalom megcsókolni őt, egy szakítás után, de nekem sose volt eddig jó alkalom. Akkor már nem mindegy?
Ráadásul visszacsókolt.

Egymás mellé feküdtünk, a kezünk mindenhol vándorolt egymás testén. Egy idő múlva a kanapé túl keskenynek bizonyult, így az ölébe húzott, felállt és úgy vitt a hálóba. A lábaimmal szorosan átöleltem és nem szakítottuk meg a csókunkat. A hálót majdnem elértük, de mégse vitt be az ajtón, hanem gyengéden a falnak lökött. Hogy szándékos volt-e, vagy csak egyensúlyzavar, azt nem tudtam, de piszkosul tetszett a dolog. 
Majd bevitt a hálóba, elzuhantunk az ágyon és egy pillanatra megállt, és rámnézett.

  • Semmi kötődés.  Nem vagyok képes most egy normális kapcsolatra. - mondta.
  • Én sem - hazudtam neki szemrebbenés nélkül, majd tovább csókolóztunk és vezettük el egymást a gyönyörig.

Monday, January 16, 2012

I hate you - chapter 6.

I left the locker room as fast as I could and rushed to the grand-stand to get my purse and the barely-eaten pretzel. My eyes were immediately searching for Josh, but he was not on the field. That was strange. I decided it would be best to get out of here and have some fresh air.

I could not stay inside, I wanted him to explain what happened and why, but most of all I needed an explanation from myself. If I really am fair, I have to say that there was no violence, I kissed him back just as passionately as he kissed me. I cannot deny it. But what can I expect from him after this? What will happen? I did not want anything from him, I still think he is the biggest jerk living on Earth. Even if he kissed me and I pretty much enjoyed it, this can never happen again.

I stepped out of the main entrance of the stadium and immediately felt the cold air. Just what I needed, it felt like slapping myself back to reality. My thoughts were everywhere. I could not even decide that the biggest mistake I made is that I got kissed and kissed back while dating Josh or got kissed by Nate and kissing him back.
Him.
The only person I could never find out.

And even if he was shouting at me not a long time ago, his kiss was so tender, he touched my lips so gently. I did not even imagine he is capable of being tender. And Josh.. I owe him an explanation. He will be extremely pissed that it happened with Nate. He has warned me before not to deal with Nate.

And Nate, oh my god, I cannot even be in the same room as him, I do not want his questions, I do not want him asking me to explain why I kissed him back. How can I explain it to him if I am unable to explain it to myself? I just wanted to forget everything.

When I was done thinking and started freezing, I got back inside the stadium, still maintaining my low-profile. There were still some minutes remaining and I looked at the scoreboard and wow! We scored 2 and Hornets did not score any. The 2 people scoring our goals was Sonie and Jared. I was more than happy for them! It was now 3 minutes to go, please hold on!!!

The Hornets had the ball and Josh rushed to attack our post. Our defenders were all dribbled by him, and now Josh was face to face with Nate. He pulled the ball on the side, making Nate loose his balance and sit on the floor. Then Josh shot and the ball was heading toward the post, I was absolutely sure that it will be a goal. But the ball landed in Nate's hand before reaching the line. I do not know how he did it, but in the last minute he stretched his arm to the other direction grabbing the ball. The game was over. We won. Everyone was ecstatic.

We played very well, as much I could see from the game. We gathered together, the main team and the substitutes and we all started hugging each other and screaming. I was looking for Sonie, and she was talking to Nate, I wanted to approach them but I couldn't. After Nate finished talking to her, he looked at me and left the spot. I was relieved that I did not have to talk to him so far.
  • Congratulations, Son!! - I shouted through the mass. I am not sure she could hear it, but she could lip-read it.
  • Thanks Ally! Oh, my god, this was awesome! - she replied happily. I guessed she knew that I was not there when she scored her goal, so I owed her an explanation. I could see that she was expecting it now.
  • Later, Sonie. I have to find Josh.
  • Ok.
  • I am still not sure if I can make it to the club tonight.
  • All right. We will see.

I looked at the other side of the mass where the Hornets was sitting and discussing the game. I saw Josh immediately, sitting on a bench. I had to get ready to console him.

  • Josh - I approached him and gave him a hug.
  • Hey Al - he replied neutrally. - Do you mind if I want to be alone now? - he asked. It got me completely blindsided. If I were him, I'd stay tonight with my girlfriend.
  • Yeah, sure.
  • Now I am going home, you do the same with your family - he said. It sounded cold.
  • Josh, is everything OK? - I asked immediately.
  • Oh yes. - He said, but sounded sarcastic.
  • I can see there's something bothering you. If you'd like to, we can go somewhere and talk about the game.
  • Ally, don't push it. - he said.
  • What?
  • Don't act like you care. - he retorted.
  • Why are you telling me this? - I did not have a clue why he was suddenly so distant. I reached for his hands, but he pulled his away.
  • Al, I know about you and Nate. - he said sharply. Then muttered something like: I wish I did not have to leave the field to take my ankle protector from the locker.

I started to tremble like a tree and I had the worst in my mind.

  • Josh, do you-
  • Yes, I saw you Ally.

I closed my eyes for a second and I cursed my fate for sending Josh right there.

  • Josh, I can explain it. I did not- I said hoping he gives me a chance to explain, but he butted in.
  • What didn't you do, Ally? I saw just enough.  - And he was absolutely right. I did kiss Nate back. I do not have an acceptable reason for having done this.
  • Josh, he kissed me first.
  • Ally, do you think this really matters? - he asked.
  • But I don't want him - I told him honestly.
  • Maybe, you don't, but I am confused now. - he said and left me there.

An instant shock started to take my body over, and I was searching for my family in the crowd. I needed them. They were getting closer. Really close. Dear god, tell me that they were not even close when we argued with Josh.

When they approached me, my mom instantly hugged me. Great, they watched it from front row. Even Holly held my hands. I let out a deep breath, and I was thinking that no matter what mistakes you make, the family always stands by you. They accept you unconditionally for yourself. I smiled back at Holly and we started to head out of the stadium. Then Holly started screaming Tommy! and left us in a second. We tried to catch up with her, but in a crowd it is never easy. Finally the crowd opened and we could see a woman, Nate and Tommy. Tommy was on Nate's shoulder. I did not have a doubt that the woman was Nate's mother, she was very beautiful. Nate looked at me but I looked away.
  • Tommy! - my little sis still had a one-word vocabulary.
  • Holly!  - ok, this is getting funny that now everyone is calling everyone's name. Tommy asked Nate to put him on the ground, and he did so, and now Tommy could greet my sister.
  • Mom, this is Tommy, Nate and Ms Myers - she said as if she was an adult.
  • Ms Harat, Mr Hart, Allison, Holly. It is nice to finally meet you. I heard a lot about you from my sons.
  • Ms Myers, you're coming to the Christmas play on the 16th, aren't you? - Holly asked. I could see Nate's, Tommy's and Ms Myers' expression change in an instant. I knew that my sister put her finger on a weak spot.
  • Honey, unfortunately I have an afternoon shift that day and I won't be able to make it. - my sister's smile now turned into a straight line. I had to do something.
  • But we will be there, right, Nate? - I asked trying to save this awkward situation.
  • Y-yes. S-sure - he said surprised. Then both him and Ms Myers sent me a smile.
  • But at least can I get a hamburger after it? - asked Holly innocently. I bet she knew exactly that no partent would say no in front of other people.
  • Honey, wouldn't you prefer a nice dinner at home? - my mom asked.
  • No, I deserve a hamburger, it will be my remuneration - and everyone bursted out laughing. She was adorable. I don't know where she is picking these words up.
  • It was nice to meet you all. We have to go now. - said Ms Myers and took Tommy's hand to leave, but Nate nodded her to leave without him.

He took me aside.
  • Al, thanks for saving it. - he said. His voice was still sad.
  • It was nothing - I replied, but I was watching my mom leave and turning back at me every 10 seconds. She wanted me to join them. I nodded.
  • Allison, would you please look at me when I am talking to you? - he asked and I looked at him.

  • Ally, what happened in.. in the locker room - he started, but I butted in.
  • Nothing happened Nate. - I said and I saw him trying to say something but he did not have a chance, because I left him right there.