Maradj reggelig! - 2. fejezet

Benjamin
--------------

Az együttlétünk után óvatosan felültem és őt néztem. Verejtékben izzó testünk egymás mellett feküdt, a háta tökéletes íve még így is szépen látszódott a lustán magára vetett takaró alól. Pont eleget takart, hogy megindítsa bármelyik férfi dübörgő fantáziáját. Gesztenyebarna hajának egy kósza tincse az arcába lógott, de nem simogattam ki, szerintem így sokkal szexibben nézett ki.  Az arca a másik irányba fordult. Látni lehetett rajta, hogy most először csinálja így. Egyrészt már majdnem enciklopédikus tapasztalatom van ebben, de ennek megvannak a jelei: zavart, nem néz rám, talán mindenfelé cikáznak a gondolatai, hogy mit tett és hogy megbánta-e. De belement. S mivel már felnőtt nő, tisztában kell lennie a döntései súlyával. Igen, talán menni fog, Ha pedig nem, akkor ebből is kitáncolok úgy, ahogy a többiből.

Nemsoká halkan megszólítottam és lassan felém fordította zavart arcát. Gyönyörű szeme a kék és zöld árnyalataiban izzott, amint engem nézett. Egy pillanat töredékéig lehetett látni, ahogy vonásai megfeszülnek, amint arcára erőltette a magabiztosságát, az álarcot, amit egész este kifogástalanul magán tartott. S ami igazából nagyon imponált. Talán tényleg menni fog. Nem a típusom, nem fogok beleszeretni, és ettől fog működni.

Gondolataimból egy leeső könyv tompa zaja rántott vissza, amit ő lökött le a polcról, amint hirtelen magára kapta ingjét. Elfordult tőlem, mintha az este során nem láttam volna eddig testének minden felületét. Az igazságot megvallva pedig egyáltalán nem voltam elégedetlen a látvánnyal.

Szaladgálva szedte össze harisnyáját és fél lábon ugrálva kapta magára, majd a többi ruhadarabját, amit nem voltam rest szétdobálni még a légyottunk előtt, és végül kistáskáját kapta a kezébe.

Enyhítve a feszültséget megkérdeztem, hogy van-e pénze taxira, de mivel azt válaszolta, hogy haza tud jutni, nem erőltettem tovább a dolgot.

Mikor már felöltözött és nem tudta újabb ténykedéssel elnyomni zavartságát, rám nézett és látni lehetett, hogy most azon gondolkodik, mit kéne mondani. Átvettem helyette a szót.

• Máskor is összejöhetnénk, ha gondolod.

• Oké. - válaszolta hányavetien. Már megint fent van a magabiztos álarc. Az érzelmeket kikapcsoló, kegyetlen nőé.

• Majd hívlak. - tettem hozzá és kikísértem az ajtóig.

Az ajtónál állva adtam neki egy sietős csókot, és ő már ott sem volt, alakja hamar eltűnt a sötét éjben. 

Josephine
--------------

Sietős léptekkel hagytam el a házát. Fáztam, és furcsa érzések kavarogtak bennem, nem tudtam, hogy ez normális-e egy ilyen egyezség után, amit vele kötöttem, hiszen eddig még sose csináltam ilyet. De ahogy mondani szokták, mindenből van egy első alkalom. Azt tudtam, hogy nem fogok megfutamodni és ehhez keményen tartottam magam. Igenis, mehet az élvezet érzelem nélkül. Gyengéd volt és becéző amikor együtt voltunk, de utána mintha levetette volna ezt az álarcot, ezzel hamar visszalendített az érzelemmentes övezetbe. Tudtam, hogy 'rosszfiú' lett belőle az évek során, tudtam mire vállalkoztam - csak ezeket ismételgettem magamban.

És hogy taxit akart hívni, hogy eszébe se jutott hazakísérni. Hát igen, ez most más lesz. És meg kell tanulnom alkalmazkodni hozzá. Ha most belegondolok a dolgokba, ezzel a viselkedéssel csak rajtam segített. Megvannak a szabályok, fair a játszma.

Miután lezuhanyoztam, beestem az ágyamba. Őszintén szólva azt hittem a ma este után, hogy nála alszom, mint ahogy az normális is lenne, ám rá kellett jönnöm, hogy ez a kapcsolat a normálissal köszönőviszonyban sem lesz.

Annyi rejtély és kérdés van ebben a férfiban, annyi félelem és annyi berögződés, amely még több kérdést vetett fel. Ám olyan kérdéseket is felvetett, amit önmagammal kellett rendeznem.

Megbántam, hogy lefeküdtem vele? Nem. Mert különleges volt ahogy bánt velem, tökéletesen rám figyelt és csókolt amikor gyengédségre vágytam, durvábban szeretkezett velem, amikor azt kívántam. Egy tökéletes úriemberként viselkedett. Nem volt mit megbánni. Több szeretetet kaptam tőle együttlétünk alatt, mint egy-két pasastól akivel hivatalosan jártam korábban. Mintha ez a férfi rendelkezne egy titkos hetedik érzékkel, ami a női nemben való olvasást és kiigazodást segíti.

Az egész este alatt olyan figyelemben és kényeztetésben részesítette a testemet, hogy már-már királynőnek éreztem magam. Kihozta belőlem a nőt, tudta merrefelé vannak azok a bizonyos gombok, amikkel olyan érzéseket és érzékeket indított el bennem, amiről korábban nem is tudtam, hogy léteznek.

***

Az együttlétünk óta három nap telt el, és nem jelentkezett. A netes chat programon a neve mellett mindig az állt: Nem elérhető. Néha láttam, hogy elérhető és akkor még azt is kitette a program, hogy ő épp milyen zenét hallgat. Nem akartam zaklatni, bár néha úgy ráírtam volna, de természetesen letöltöttem én is azokat a dalokat és az ő világába képzeltem magam.

Próbáltam a tanulásra koncentrálni, hiszen temérdek vizsgára kell még készülnöm, de azért beállítottam, hogy adjon ki egy dallamot a gépem, amikor elérhetővé változik az ő állapota.

A tételeimet bújtam és oda-odasandítottam a programra, mikor egyszer csak előjött a hang és egy pillanat múlva már engem szólított meg.

• Szia! :) - írta

Kivártam két percet, mire válaszoltam. Az utolsó harminc másodpercnél már egyre jobban dobogott a szívem.

• Szia - válaszoltam vissza, csak így, mosoly nélkül.

• Már azt hittem itt sem vagy - írta és belül elégedettség töltött el.

• Lenne kedved átjönni hozzám péntek este? - kérdezte. Péntek este? Dehát az még három nap. Nem sieted el, az biztos.
• Péntek? Azt hiszem ráérek.
• Helyes. Akkor nálam.
• Ok, szia.
• Szia :)

Egész délután zenét hallgattam és vidáman táncikáltam, büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Este lementem a klubba egy pár szaktársammal és vígan iszogattam a koktélomat, az afféromról persze senkinek sem beszélve. Látták rajtam, hogy kicseréltek, de nem mertem bevallani, hogy ez egy kifordított kapcsolat miatt van.

Ám a következő pillanatban majdnem félrenyeltem, mikor megláttam, ki táncol a klubban és fogdos egy másik nőt, már-már a 18+ karikát is megszégyenítően....