4. fejezet - Egy ajtó bezáródik

Sziasztok! Itt az újabb friss. Várom a kommenteket! :)

A mai napom nehéz lesz. Fogalmam sincsen, hogy fogom túlélni. Egyrészt Josh másik suliba jár, és ma csak a mozi után láthatom. Másrészt a mozi nem mással lesz, mint az eddigi rövid életem egyetlen ellenségével. Komolyan, szívből utáltam Nate-et. Azért, hogy mindig csak szórakozik, hogy nem vesz semmit se komolyan, és hogy mint egy titkárnő, lefoglalta nekem a mai délutánt, pontosan tudva, mire fogok ugrani és makacsan eljönni.

Egész nap gombóc volt a torkomban emiatt. Sík ideg voltam. Sonia próbált nyugtatni, hogy ott lesz két gyerek is és hogy majd úgyse Nate mellé fogok ülni. Lehet, hogy így lesz, de nem akarok vele lenni sehol sem. Josh-ra vágyom és az ő érintése kell. Bezzeg ha vele lennénk abban a sötét moziban.. Akkor nem aggódnék ilyen hülyeségek miatt.

Egyébként a tegnapi meccs óta nem láttam Nate-et. De ilyen máskor is volt, nem mindig vannak egy szárnyban az óráink. Jobb is, hogy nem idegesít fel már napközben. A nap egyébként gyorsan telt, és már az utolsó órámnak is vége lett.

Mikor már azt hittem, elmenekülhetek haza, megszólalt a telefonom, de nem ismertem a hívófél számát. Felvettem illően és Nate volt az. Közölte, hogy menjünk el ketten az oviba a kicsikért és akkor onnan mehetünk mozizni. Nem volt bunkó, inkább csak közölte a tényeket, én pedig kénytelen-kelletlen elfogadtam a sorsomat.

• Egyébként, honnan ismered a számomat? - kérdeztem mielőtt letette volna.

• Holly adta meg... Már ha nem haragszol. - mondta.
• Nem... - törődtem bele.

A főbejáratnál találkoztunk és némán mentünk az ovi felé. Gyalog negyedórára van, de ez a rövid séta alatt egyszer sem szóltunk egymáshoz. Szokatlan volt ez a csönd Nate részéről. Ha tehetné minden percben beszólogatna, fogalmam sincs, mi volt ma vele. De mondjuk már rég feladtam, hogy kiismerjem. Érzelmi zsákutca.

Elértük az óvodát, megvártuk, míg a gyerekek leszaladnak a lépcsőn és mindenki köszönti egymást. Nate-nek mintha egyből jobb kedve lett volna, hogy most ott van már az öccse is. Rajtam is sokat dobott Holly mosolya.

Miután a gyerekek nagy lelkesedéssel voltak a mozi miatt, elkezdtek minket szabályosan tolni előre. A mozi már nem volt gyalog elérhető, egy buszt kellett elcsípnünk. Enyhe 20 perces zötykölődés után már le is szálltunk, innen még egy utcasarok és oda is érünk.

Azt hittem, nem látok jól. Josh állt a bejáratnál. Igyekeztem türtőztetni magam és nem egyből odarohanni hozzá, mint amikor egy első osztályos meglátja a Mikulást, de amikor odaértünk mellé, akkor egy nagy csókkal köszöntöttem. Ő se volt rest viszonozni, és nyelvünk egyre szenvedélyesebb táncba kezdtek. Ekkor megszólalt egy vészcsengő bennem, hogy egy 4 évesnek ne kelljen ezt végignéznie.... És egy gyengéd hosszú szájrapuszival véget vetettem a csóknak.

Ekkor néztem a friss találkozás után először a gyerekekre és Nate-re. Nate forrongott, egy harcias grimaszt küldött Josh felé. Holly és Tom is mintha csalódottak lennének. Most biztos azt hiszik, hogy elhappolom a mozit.

De vajon elhappolom-e? Miért jött Josh ide? Gondolkodtam magamban és Josh felé fordultam.

• Hát te?

• Ha már nem jöhetek be veletek, akkor a csókomat igenis kérem. - mondta édesen. Egyszerűen meg kellett enni!

• De mozi után úgyis találkozunk! - válaszoltam, de azért örültem, hogy ennyire hiányoztam neki.

• És várni is foglak itt - mondta és szívdöglesztő mosolyt küldött felém. Erre csak némán megcsókoltam és a csókomból érezhette a szenvedélyt és az érzéseket, amit a kis magánakciója váltott ki.

• Na menjetek be, mert a paprikajancsi mindját felrobban - reagált Josh, mire Nate felé néztem, aki már nekünk háttal állva volt, míg a két gyerek minket nézett. Még egy utolsó csókot leheltem barátom ajkaira és megfogtam Hollyt, aki közben Tommy kezébe tette sajátját, és a mozi bejárata felé navigáltam őket.

• Egy ágyban az ellenséggel? - vetette felém valaki hátulról. Na vajon ki...?! Nem is méltattam válaszra. Hadd forrongjon csak magában.

A Cars 2-t néztük meg, az volt a gyerekek kedvence, furcsamód kishúgom ugyanúgy imádja az autókat, hogy bármely fiúra rápiríthatna.

Én Holly mellett ültem, majd Tommy és Nate. Szerencsére megúsztam az egymás mellé ülést. Kezemben egy két literes Cola amit Hollyval közösen ittunk. Bár a háromnegyede bennem végzett. Ahogy haladt előre a film, éreztem, hogy sok volt az italból. Pechemre az én sorom végénél fal volt, így Nate felé kellett vagy 10 széken átesnem, mire kijutok egy útra, ami a WC felé vezet. Odasúgtam Holnak, hogy mindjárt jövök. Odatettem a poharamat a szék karfája mellé ágyazott tartóba és elkezdtem átmászni az embereken. Elértem Nate-et. Udvariasan felállt és átengedett. Legalábbis ezt szerettem volna, de ő csak ült és nem segített rajtam.

• Engedj már ki - próbáltam suttogni, hogy a többi embert ne zavarjam, de természetesen a Nate mögött lévő nagyi korú néni elkezdett pisszegni.

• Hova mész? - kérdezte idegesítően.
• WC-re, nagyon jól tudod. - suttogtam vissza.

Ekkor nagyi már nem csak sziszegéssel, de szóban is figyelmeztetett minket, hogy maradjunk csendben. Nate elengedett, a hely szűk volt, így egy kicsit meginogtam, ahogy egymás elé tettem a lábaimat, mert egymás mellett és az ő térde mellett már nem fértek volna el. Kinyújtotta a kezét, egy pillanatra megfogtam, hogy kiegyensúlyozzam magam, és majdnem megszédített az érintése. Azonnal elengedtem, amint már visszanyertem az egyensúlyom. Szerencsére nem ültek mellette, és így simán elértem a lépcsőket. A WC-ben nem volt senki, ez az egyetlen jó abban, ha film közben jön ki az ember. Hamar kész is voltam és visszakerültem a terembe, ahol a vetítés volt. A sorok végén lévő halvány fényből láttam a számozást és miután megmásztam a 4 ülést, elértem megint Nate-et, aki most szó nélkül kinyújtotta a kezét és átsegített. Elmormoltam egy köszt. Majd beestem a helyemre. Ittam még egy kis Colát, hogy felejtsek. De nem ment olyan könnyen. Rajta tűnődtem. Ha nem lenne ilyen orbitális bunkó, akkor nagyon jó partinak számítana. Persze nem nekem, a világ legnagyobb vicce lenne velem összeboronálni. De például Chels-nek vagy Debnek. Sonie-nak nem, mert ő megígérte, hogy amíg szezon van, nem lesz pasija és nagyon keményen tartja is magát ehhez. Érthető is, hiszen óriási bizonyítási lehetőség a csapatban lennie.

Mire végigmentem a gondolataimon, Holly lökött oldalba, hogy már unja a betűket. Ekkor eszméltem, hogy már vége a filmnek. Nate és Tommy várakozóan felém néztek. Mindenki felkapta a kabátját és elindultunk a kijárat felé. A gyerekek természetesen WC-re mentek, mi kint megvártuk őket, mert már elég nagyok egyedül elvégezni a dolgukat. Nate felém nézett.

• Most vele leszel este? - kérdezte.

• Igen - jelentettem ki csodálkozva. Nem láttam, mi köze is lenne hozzá.

• És mégis hogy tervezted, mi lesz Hollyval? - nézett rám szemöldökráncolva. Basszus, erre nem is gondoltam.

• Majd jön velünk - mondtam hirtelen. Nem akartam, hogy tudja, hogy már megint nem terveztem tökéletesen.

• Akkor örülnék, ha 4-es karikának megfelelően viselkednétek. - vetette oda.

• Mi vagy te, az anyám?? - kérdeztem. - Ja nem, anyu imádja Josh-t. Nem tudom mi bajod van, de fogadd el, egy ágyban vagyok az ellenséggel. - gondoltam ha az ő nyelvezetén mondom, akkor fel is fogja.

Úgy látszik, Nate nem akart vitázni, mert nem feszítette tovább a húrt. A gyerekek kijöttek a WC-ről, majd Hollyt egy kicsit félrevontam.

• Kicsim, van kedved velem és Josh-sal lenni ma este? - kérdeztem és próbáltam bevetni mindenféle testvéri bűbájt, amivel rendelkeztem.

• Nem ismerem Josh-t. - nyafogta. Itt éreztem, hogy ez nem lesz könnyű.

• Josh nagyon rendes srác, azt hittem, kedveled. Emlékeszel, amikor a múltkor randizásról beszéltünk? - bólogatott némán. - Nos, Holly, én most vele randizom, ő a barátom.

• De nem szimpatikus - vágta be a durcát. Itt már tudtam, hogy ezt a csatát elveszítettem.

• Akkor mit szeretnél? - kérdeztem kis éllel.

• Hazamenni.

• Jó, akkor hazaviszlek és utána Josh-sal randizom. - válaszoltam.

• Érdekel is engem. - vágta vissza, mire kedvetlenül elment mellőlem és elpártolt Nate mellé. Őszintén szólva szóhoz se jutottam. Nate mosolygott. Hát persze, mikor nem mosolyog, amikor engem veszíteni lát. De majd hogy fog mosolyogni, amikor ismét eszébe jut, hogy az ellenséggel vagyok..

Elindultunk kifelé a moziból és a főbejáratnál azt hittem ott lesz Josh, de még nem ért vissza. Gondolom a másfél óra alatt ameddig a film tartott, talált magának valami elfoglaltségot és hamar értem jön.

Nate a fejébe vette, hogy megvárja. Röhögcsélve állt mellettem, én pedig mérgelődve-aggódva néztem minden irányba, nem tudva, hogy merre fog felbukkanni Josh.

Kisvártatva már láttam, ahogy jobbról jön és mikor odafordultam volna Nate-hez egy naugyére, ő már kézen fogva a két gyerekkel rég mögöttem ment a buszmegálló felé. El se köszöntek - háborogtam magamban, de hamar elfelejtettem, mert Josh közeledett felém.