12. fejezet - Szívbajok és gyógyír

Nate szemszöge:

--------------------

A hétfő esti beszélgetés óta már két napja nem volt suliban, ami igazán nem jellemző rá. Csakhogy rám pedig az nem jellenző, hogy ezeket így számontartsam. Ha napközben általában nem is látom sokszor, a floorball edzésen mindig ott volt. És most senki nem állt a pálya szélén, aki veszekedett volna, vagy akit el lehetett volna találni a labdával. Eszméletlenül hiányzott. Legalább a jelenléte.

Lehet, hogy kemény voltam hozzá a múltkor, és az is lehet, hogy komolyan gondolta, amikor közeledett felém. Azt pedig nem mondhatom, hogy nem fogadom el őt így, mert pont ez a temperamentumos jelleme fogott meg először. Ő tulajdonképpen csak hozta a formáját, de ami eddig elég volt és vonzó volt, az amikor már az én szívem van veszélyben, akkor egyszerűen már nem elég. De talán nekem is meg kéne nyílnom és engednem neki.

Első naptól, ahogy megláttam, és orrbalőtte az egyik játékos, és nekem kellett kikísérnem az orvosiba, onnantól ezért a nőért epekedek.

Sose felejtem el, hogy végig cikiztem, amíg odaértünk a nővérhez, és mindent magára vett, fortyogtott, és átkozta a sorsát, miért pont velem kellett kijönnie. Még a lépteit is felgyorsította, annyira nem akart velem lenni. Aztán már én magam se tudtam irányítani a dolgokat, és ahelyett, hogy ez a szivatás átfordult volna valami közelebbi kapcsolatba, egyre ellenszenvesebb lett ő is velem. Túllőttem a célon, azt hittem, menni fog.

Aztán amikor tényleg azt hittem, hogy kezdi megismerni az igazi énemet, az a fagyizáskor volt. Akkor  délután legalább háromszor csodálkozott rám, és akkor még nem feltétlenül éreztem jólesőnek, rájöttem, hogy hogyan máshogy alakított volna ki rólam képet, ha sose mutattam önmagam?! Azt hittem, onnantól megváltozik minden.

Erre mire odaértünk az edzésre, felbukkant az az istenverte Josh és további heteket vett el tőlem. Iszonyatosan féltékeny lettem. Teljesen más volt Allyt távolról szemlélni, és tulajdonképpen abban a hitben élni, hogy ez a nő rám vár. Amióta félévkor átjöttem ebbe a suliba, Allyt nem láttam pasival, úgy nem, hogy kapcsolat legyen belőle. De amikor Josh bejött a képbe, minden megváltozott. Elvesztettem a fejem és megcsókoltam Allyt. Állítom, onnantól zuhanórepülésben vagyunk.

A srácot azóta nem láttam, hogy megvertük őket a múltkor. Valószínűsítettem, hogy Ally szólt neki a csókról, ő pedig időt kért. De erre sose tudtam a választ, az csak egy megérzés volt, hogy már végre nincs a képben.

Csütörtökön már bejött, és úgy közlekedett, mint egy szellem. Láttam, amint lassan lépked a másik épületszárny felé, szeme a járdát nézi, mintha elejtett volna valamit és azt keresné. Sonia nem volt vele, pedig általában együtt vannak. Azon izgultam, hogy eljön-e a délutáni floorballra, mert eléggé antiszociálisnak tűnt. Korábban sose volt az.

Az utolsó óra után gyorsan összeszedtem a dolgaimat és a sportszárny és az öltözők felé vettem az irányt. Ma pont szabadnapos anyu, úgyhogy ő megy Tommyért, így volt elég időm a kezdésig. Természetesen üres volt az öltöző. Átöltöztem és kimentem a pályára, lövögettem az üres kapuba. A lövés megy a másik karommal is, így ezzel tatottam edzésben magam. Védeni viszont még nem tudok, azt mondták, hogy 1-2 hét még, míg egyáltalán csak fontolóra vegyék, hogy megszabadítsanak a gipsztől.

Rövidesen egy nagyon halk sziára lettem figyelmes és tudtam, hogy ezt a hangot semmivel sem tudom összetéveszteni.

• Bocs, már megyek is, nem akartalak zavarni. - mondta félénken. Teljesen új volt nekem a viselkedése. Hol az életkedv belőled?
• Ally, ne hülyéskedj. Nem zavarsz. - mondtam és kimentem mellé a pálya szélére. Leültünk a nézőtérre és szótlanok maradtunk. Azon gondolkodtam, hogy hülye leszek megkérdezni, hogy van, mert mindent  látni az arcán, a tartásán és a kedvén. De valahogy meg akartam törni ezt a kínos csendet.

• Nincs kedved kijönni, sétálni az udvarban? - kérdeztem. De fogalmam sem volt, hogy ott majd mi változik. Csak reméltem, hogy a friss levegőtől egy kis életet kap az arca.
• Nem érzem jól magam. Inkább hazamegyek - mondta és készült felállni, de ahogy hirtelen felállt, megszédült . Ha nem kapom el, akkor ki tudja, milyen hülyén esik.

A karjaimban tartottam és az ölembe ültettem, próbáltam kicsit ütögetni az arcát, hogy magához térjen, de nem sikerült. Felemeltem és elindultam vele az orvosiba. A sisakot és a botot otthagytam, hogy ne nehezítsen a mozgásban. Ahogy úton voltunk a folyosón, láttam, hogy magához tér.

• Tegyél le - mondta erőtlenül.

• Ally, minden rendben, csak elájultál. - mondtam és közben már elértem az orvosit.

Felfektették egy ágyra és rányitották az ablakot, hogy legyen egy kis friss levegője. Ott álltam mellette és simogattam a kezét. Kisvártatva most már kinyitotta a szemét és egyből megpróbált felülni.

• Allison, Jenny vagyok. Elájultál és itt vagy most az orvosiban. Emlékszel, mi történt?
• Igen - mondta alig hallható hangon.

• Ally, ettél ma? Megmértem a vércukorszinted és kritikusan alacsony.
• Ettem igen.

• És mit? - kérdeztem ezúttal én.
• Egy almát. - válaszolta.

• Egész nap minössze egy almát ettél? - kérdeztem csodálkozva.

• De az nagy volt.. - próbálta szépíteni, de mindketten csúnyán néztünk rá.  - Nem ment le más - mondta és sejtettem, mi az étvágytalanságának az oka. Elszégyeltem magam és félrenéztem.
• Ally, idd meg ezt, ez egy kis limonádé, van benne elég cukor, hogy kicsit visszanyerd az erődet. - nyújtotta Jenny Ally felé a poharat. Ally szépen kiitta  a tartalmát.
• Kaphatok még egyet? - kérdezte.
• Ez a beszéd - válaszolta Jenny és most először láttam Allyt mosolyogni.
• Nate, haza tudnád vinni? Egy kis pihenés kéne neki, és egy kis odafigyelés, hogy egyen rendesen.
• Persze, hozom a cuccaimat és mehetünk is.

Mikor visszamentem a terembe, Jared már ott játszott.

• Haver, elkérhetem a kocsidat? Visszahozom, csak Ally elájult és haza kéne vinni.

• Persze, a kulcs a hátitáskámban van. - válaszolta.

• Köszi, még jövök eggyel - mondtam és az öltözőbe siettem, hamar megtaláltam a Volvojának a kulcsait, összeszedtem a cuccaimat, és rohantam az orvosi felé.

Mire odaértem, Ally már az ágyon ült és amint láttam, egy újabb pohár limonádét hajtott fel. Hála istennek már nem volt olyan sápadt. Ahogy meglátta, hogy kész vagyok, óvatosan felállt az ágyról és elindult felém.

• Kaptam kölcsön egy kocsit, úgyhogy mindjárt otthon leszel. - mondtam neki kedvesen. Aztán mikor mellémért, megfogtam a kezét, és így mentünk a parkolóig. Olyan jól esett megérinteni, még akkor is, ha jéghideg volt a keze.

Megtaláltam a Volvot, besegítettem Allyt a vezetőülés mellé és beindítottam a fűtést. Vártam még 1-2 percet, amíg elindulunk, hogy legalább egy kicsit legyen melegebb. Ally csak maga elé nézve ült.

• Segítenél, merrefelé laksz? Már rég voltam. - mondtam egy kis mosollyal, hátha jobb kedvre derül.

• De hát tudod, hogy hol lakom. - mondta. Arcán nyoma se volt mosolynak.

• Van valaki otthon, aki tud vigyázni rád?

• Nincs. - válaszolt elgondolkodva. Anyuék Hollyval vannak és csak későn jönnek haza.
• Oh. - reagáltam.

Hamar elértük a házukat. Kisegítettem az autóból és bementünk. Most nem hagytam, hogy ő szervezze a dolgokat, egyből felparancsoltam a szobájába. A cuccokat letettem az előszobában, majd felmentem én is.

Mikor közeledtem az ajtaja felé, épp átöltözött. Háttal volt, így nem látott, hogy leskelődök a résnyire nyitott ajtón. Levette a pulcsiját, a topot és átöltözött egy kényelmesebb pólóba. Hihetetlen hatással volt rám még csak hátulról is látni, tökéletesen ívelt derekáról alig tudtam levenni a szemem. Mikor már kész volt, még vártam pár másodpercet és csak akkor kopogtam be hozzá. Beengedett és  egyből az ágyába ment és betakarózott. Én melléültem, ahogy ilyenkor a beteg gyerek mellé ül az anyuka és mondtam, hogy hozok fel egy kis kekszet és teát. Nem ellenkezett, de nem is tűrtem volna el.

Lementem a konyhába és a múltkoriak miatt már tudtam nagyjából, hogy mi hol van. A gőzölgő teát rátettem egy kistányérra és arra pedig egy pár szem kekszet. Felvittem neki és felült az ágyban, hogy megigya. Miután jelezte, hogy ennél többet nem tud inni, elvettem a kezéből és óvatosan rácsúsztattam az éjjeli szekrényre.

• Ally, máskor ne csinálj ilyet, hogy nem eszel semmit. - mondtam neki, komolyan aggódva.
• Jó. - válaszolta elszégyellve magát. - Figyelj, most már megmaradok, nem kötelező itt lenned. - tette hozzá.
• De, szeretnék maradni. - mondtam és csodálkozva nézett rám. - Miért csináltad? - bukott ki belőlem.

• Mit?
• Hogy nem eszel?

• Ja, azt. Mert nem ment le egy falat sem a torkomon.

• De miért?
• Mert szomorú voltam, Nate. Hibát hibára halmozok és még téged is ellöktelek - bukott ki belőle.
• Nem löktél el, itt vagyok. - válaszoltam.
• De nem úgy. - mondta és tudtam mire gondol. Azon őrlődtem, hogy elmondjam -e neki, hogy igazából a múltkor csak azért löktem el magamtól, mert nem voltam biztos őbenne, vagy ennek nem itt és most van az ideje.

• Ally, majd beszélünk ha jobban vagy. - mondtam.
• Már jobban vagyok. Ettem is, ittam is. - válaszolta.

Elmosolyodtam, tényleg jobban van, ha már van ereje makacskodni. Odaültem mellé az ágyra, ő is felült és a szemébe néztem.

• Ally, a múltkor félreértettél valamit. - kezdtem ködösen a magyarázatot.
• Tudom, és ne haragudj. - válaszolta, de tudtam, hogy ő másra gondol.

• Azért löketelek el, m-

• Mert nem kellek, tudom, megértettem. - mondta közbevágva.

• Befejezhetem?? - mondtam nevetve.

• Be. - válaszolta furcsa tekintettel.
• Nem azért, mert nem akarlak. - mondtam ki végül.

Tekintete hirtelen megváltozott, egy kicsit fel is lélegzett, mint amikor leesik az ember válláról egy két tonnás súly.

Közelebb hajoltam hozzá és felváltva néztem a szemeit és az ajkait. Ő ugyanígy nézett engem és a közelsége már megrészegített. Mindkettőnk légzése felgyorsult.

• Csak tudni akartam, te tényleg akarod-e - súgtam az arcába és  ekkor szép lassan átölelt a tarkómnál és továbbra is csak az arcom nézte. De ez most más volt. Mindkettőnk szemében egy fátyolos izzás indult meg.

Én mozdultam végül még előrébb, leküzdve ezzel minden centimétert közöttünk és nagyon gyengéden odaérintettem az ajkaimat az övéihez. Azt akartam, hogy ebből a csókból érezzen mindent. Ne olyan váratlan és heves legyen neki, mint az öltözőben. Ajkai azonnal reagáltak és mindenféle hezitálás nélkül visszacsókolt. Ujjaimmal közben a puha arcát simogattam, az ő kezei pedig a hajamat, majd a tarkómat cirógatták.  Felváltva lett hol lassabb a csók, hol szenvedélyesebb. A még ép kezemmel a dereka ívét simogattam, néha fel-felcsúszva a melle széléhez. Ekkor szájába vette az alsó ajkamat és csak nagy nehezen engedte el. Fogalma se volt, de ezzel az őrületbe kergetett.

Végül egy szoros öleléssel fejeztük be a csókunkat, addig is időt adva egymásnak, hogy légzési ritmusunk normális legyen.

• Szóval létezhet az, hogy Nate és Ally barátok lesznek? - kérdezte a fülembe suttogva, még mindig ölelkezve.
• Nem leszek a barátod - mondtam tüntetőleg és egy gyors szájrapuszit adtam neki.
• De én sem akarok a barátod lenni. - mondta mosolyogva.

Összehasonlíthatatlan volt ez a lány azzal, aki nemrég még elájult, mert éheztette magát. Itt nyílt ki a szemem előtt, és most tagadhatatlanul boldog. Minden porcikája azt hirdeti.

Allison szemszöge:

-----------------------

Hihetetlen, de észre se vettem, mikor alakultak ki ezek az érzések. De leginkább azt nem vettem észre, hogy nála kialakultak. Minden nő egy piszkálódó fiúra azt mondta volna, hogy tuti ezzel akarja felhívni a figyelmet magára. Én voltam az egyetlen, aki nemhogy sejtett volna bármit is, felkapta a vizet és olyan formámat mutattam, amitől állítom minden férfi egy idő múlva elmenekült volna. Ám ha így logikusan visszagondolok, tényleg változott valami. Nate akkor volt általam titulálva igazi bunkó, amikor Jared, majd amikor Josh volt a közelemben. Ekkor elkezdett egy újabb kérdés foglalkoztatni:

• Mióta? - kérdeztem, erre ő elmosolyodott. Gondolom, egyszer már várta a kérdést.
• Erre még épp elég alkalom lesz, hogy elmeséljem. - mondta és egy homlokpuszit adott, amit egy öleléssel zárt le.
• Neem, ez így nem ér. - reagáltam azonnal.
• Na jó, egy kis infó: az első floorballon. - mosolyodott el.

• De hát orrbavágtak.

• Hát pont ezért - és megpuszilta az orromat.
• És- majd Nate félbeszakított.
• Ally, drágám, nem mondták még neked sose, hogy "később"? - kérdezte kedvesen és leesett, hogy tényleg mindent azonnal akarok.

Elmosolyodtam a felismerésemen és tovább csókolóztunk. Egyszerűen nem tudtuk megunni. Pedig lassan már el kellett búcsúznunk, mert már közeledhetett az edzés vége és neki még a kocsit is vissza kell vinnie.

• Holnap mit csinálsz? - kérdeztem.

• Azon kívül, hogy együtt megyek a suliba a barátnőmmel, még nem tudom. Bármit. - mondta édesen. Egy nagy mosollyal és egy csókkal tudtam csak reagálni.