:)

Friday, December 30, 2011

3. fejezet - Kisüt a nap


A fagyizás után négyen mentünk a floorballra, s az edzést épphogy nem késtük le. Kicsit a szívemre vettem volna, ha most is késik, hiszen velünk volt a cukiban. Mikor beléptünk a tornacsarnokba, azonnal láttuk, hogy a pályán kicsit többen melegítettek a kelleténél, ugyanis a Hornets amolyan előmeccset vívott velünk. Nate egy halk morgással jelezte, hogy ő is észrevette az extra létszámot, majd a pályára ment és üdvözölte a többbieket.

  • Ally? Ally Hart? - hallottam mellőlem egy örvendő hangot.
  • Josh?! Ezer éve, hogy nem láttalak! Csak nem a Hornets? - néztem a mezére. - Mi ez az előmeccs?
  • Nem hallottad, eltolták egy héttel az időpontot, hogy még fittebb legyen mindkét csapat!
  • Oh, értem. Mi már egy ideje gyakorlunk, úgyhogy vigyázz, mert földbedöngölünk!
  • Nem úgy van az, rossz csapatot választottál Al! - mondta és megölelt, majd adtunk egymásnak 2 arcpuszit. - De most mennem kell a pályára, valamikor egy kávé?
  • Oké, benne vagyok!

A meccs nemsokára elkezdődött és pattanásig feszült a hangulat. A két edző szüntelenül kiabálta az utasításokat. A gyerekek is nagyon élvezték a nyüzsgést mellettem.

Az első harmad le is telt, gól nélkül. Kapusfronton nem álltunk jól, úgy tűnik, ez ma nem Nate napja lesz. De mondjuk még hátravan két harmad. Támadásban viszont volt pár nagy helyzetünk, ami kecsegtető lehet a továbbiakban. Sonie nagyon ügyes volt. Ahogy a játékosok elhagyták a szünetben a pályát, Josh odajött hozzám.
  • Jól tartjátok magatokat. - mondta mosolyogva.
  • Na, csak nem átállsz hozzánk? - kérdeztem önelégülten.
  • Azt azért nem.

  • Allison, hol van Tommy? - ugrott nekem Nate és nemtetszően méregette Josh-t.
  • Itt ülnek Hollyval a 2. sor elején. - válaszoltam, mivel fél szemem mindig rajtuk volt.
  • Örülnék, ha vigyáznál rájuk. Nem tudok egyszerre játszani és pesztrálni.
  • Figyelek rájuk, te csak védd a kapudat. - reagáltam és már megint nem kellett sok, hogy felidegeljen.
  • Ennek meg mi baja? - kérdezte Josh, tök jogosan.
  • Ez alap nála. - válaszoltam. Közben belül majd' szétrobbantam. Josh eközben már elment az öltöző felé a csapatával.


Végül a Hornets győzött 3:1-re, a meccs után pedig begyűjtöttem mindkét gyereket magam mellé, hogy  a kifelé áramló tömeg nehogy elsodorja őket.
  • Al, Tommyék moziba mennek jövő héten, én is mehetek? - kérdezte Holly.
  • Persze - vetettem oda, de a szememmel még a pályát néztem. Josh közeledett felém.
  • Még mákod van, hogy ott leszek, mert nagykorús film lesz - bökte oda Nate, aki időközben visszaöltözött. Ekkor ért oda Josh. Válaszolni készültem, de Josh gyorsabb volt.
  • Szóval, mikor legyen az a kávé? - kérdezte Josh felém fordulva.
  • Nem is tudom, jövő hét kedd? - ajánlottam fel.
  • Már van programja - mondta Nate, mire Josh és én is ráfigyeltünk.
  • Igen, Josh-sal fogok kávézni! - vágtam vissza.
  • Nem, moziba jössz. Most mondál igent Hollynak.
  • De..
  • Nincs de, keress másik napot vagy tudod mit, inkább elviszem én Hollyt, ha már a nővére ennyire elfoglalt, hogy nem viszi el egy moziba! - ezt most már dühösen mondta Nate.
  • Srácok, én csak egy találkozót szerettem volna. - próbált enyhíteni a szituáción Josh.
  • Josh, tegyük át hétfőre, ha neked is jó. - kértem barátságosan, mire ő bólintott.
  • Csak nem? - kérdezte Nate.
  • De. Elmegyek a kishúgommal a moziba, nekem senki se mondja, hogy nincs időm rá. - Nate erre nekiállt vigyorogni. Josh pedig otthagyott minket. - Ezt most muszáj volt? - kérdeztem Nate-et begurulva.
  • Imádom, ha ideges vagy - válaszolta, majd elhúzta mellőlem Tommyt.
  • Ha feleannyi engergiát tennél a védésbe, mint az én bosszantásomba, az életben nem kapnánk egy gólt sem! - kiabáltam rá.
  • Ha nem fiúznál, míg két kisgyerekre kéne figyelni, akkor talán én is a védésre koncentráltam volna - vágta vissza Nate mosolyogva..
  • Teljesen biztonságban voltak itt. És ezt nagyon jól tudod. Én most hazaviszem Hollyt, egy szót ne halljak többet erről. - mondtam olyan fenyegetően, hogy csendben is maradt, mert tudom, hogy tudta ő legbelül, hogy mindig figyeltem a gyerekekre. Kézenfogtam Hollyt és kimentünk a teremből.

Tisztára, mint dedóban. Tessék, nem is kellett egy újabb napot várni, már megint Mr. Bunkóval állok szemben. Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, a hangulatváltozásai már-már egy lányéval vetekednek.

  • Ally, haragszol rám? - kérdezte kishúgom ártatlanul.
  • Dehogy, Holly, miért haragudnék?
  • Csak azért, mert most neked is el kell jönnöd moziba és nem akartál.
  • Ez nem igaz, kicsim. Veled bármikor szívesen elmennék.
  • De nem vele. - jelentette ki, és megdöbbentett, hogy egy 4 éves mennyit levesz a világ történéseiből.
  • Hát nem vele. - válaszoltam mosolyogva.
  • És Josh? - kérdezte csalafinta arckifejezéssel.
  • Mi van vele? - válaszoltam ártatlanul.
  • Ő vele elmennél?
  • Nem tudom, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. - válaszoltam.


A hétvége gyorsan eltelt, a gyep projektet el kellett halasztanunk a térdig érő hó miatt. Anyu legnagyobb sajnálatára. Bár ha tehette volna, legszívesebben lelapátolta volna a havat a földről, elülteti a fűmagot és visszateszi rá a havat.... Hiába, ő már csak ilyen.

Szombaton elmentünk a parkba, ahol Holly nagyon élvezte a szánkózást, én pedig azt, amikor mindig vissza kellett húznom a dombtetőre. Nem fair, hogy egy perc és lent vagy, de a visszafelé út a dombon felfelé már 10 perc lihegés. Aztán anyát és apát is lelöktük, majd megpróbáltuk úgy is, hogy mindenki rajta ül, de apu leesett a hátuljáról még félúton és próbálta jelezni, hogy minden OK, de a nevetéstől nem tudott beszélni.  

Kezdtem egyre izgatottabb lenni a hétfői találka miatt. Nem mondom, hogy randi, mert nem úgy lett megbeszélve, de már régebben is úgy éreztem, hogy tetszünk egymásnak. Igazából a gond az volt, hogy rossz helyen ismertük meg egymást, rossz időben. Neki barátnője volt, nekem pedig egy pasi, akibe azt hittem, halálosan szerelmes vagyok. Fura, ma már mosolygok emiatt magamon.

Vasárnap Sonie átjött segíteni ruhát választani és egy kicsit cseverészni. Végül sportosan lezserre vettük, egy farmerre és egy csinos topra esett a választás, mert ez még randira is jó vagy egy baráti találkozóra is...

  • El se hiszem, hogy Josh a Hornetsben játszik! - mondta Sonie. - Mennyi idő is telt el, hogy utoljára láttuk?
  • Nem is tudom, vagy úgy 2 év.
  • Szép. És most újra a városba költözött? - kérdezte Son.
  • Na ezt nem tudom. Sok kérdésre kell még választ kapnom, de úgyis minden kiderül hétfőn.

Végül ennyiben hagytuk, úgyse leszünk semmivel se előrébb, ha a témát boncolgatjuk. Minden tiszta lesz, ha Josh elmeséli a dolgokat.

A hétfő sok felelést és röpdogát hozott, alig akartak elengedni minket a tanárok. Josh egy sms-ben jelezte, hogy a Rosie's Pancakesbe megyünk. Nagyon szerettem azt a helyet, sokat voltunk ott még régebben.

Végre vége lett az utolsó órának is és elindultam a Pancake felé. Kicsit erősebben dobogott a szívem, pedig azt hittem, már elég "nagylány" vagyok a randikhoz. Vagy nem randi?? Vááá, megöl, hogy nem tudom, mi lesz.
Mikor odaértem, bementem, és szétnéztem. Josh ott ült egy jobb oldali elszeparált boxban. Ő is észrevett és felállt, hogy köszöntsön. Egy arcpuszit adtunk egymásnak és a kabátom elvette, betolta utánam a széket, majd felakasztotta a box oldalában lévő akasztóra a saját kabátjára, végül ő is helyet foglalt.

Nagyon vidáman telt az este, volt egypár közös sztori, amit jó volt újra felemlegetni. Aztán egyszer csak nem volt több sztori, és én néztem a szalvétát, ő pedig valósznűleg engem.

  • Na és a pasik? - kédezte teljesen hirtelen.
  • Nincs senki.
  • Hála az égnek, hogy ezt mondod, már azt hittem, azzal a bunkó kapussal vagy együtt. - mondta levakarhatatlan mosollyal. Hm, tetszik a mosolya.
  • Dehogy is!
  • Csak mert úgy méregetett.
  • Nate? Á, nem. Ő?!.. Dehogy.. Nem! - mondtam elképedve. - Szóval, örülsz, hogy nem ő a pasim, vagy örülsz, hogy nincs pasim? - kérdeztem.. Allison Hart, ne flörtölj...
  • Mindkettőnek, de leginkább annak, hogy nincs senkid. Csak nem cölibátus? - kérdezte viccelődve.
  • Nem. - válaszoltam mosolyogva.
  • Mit szólnál, ha folytatnánk ezt az estét? - kérdezte.
  • Benne vagyok! - válaszoltam.

Miután megettük a palacsintánkat, kimentünk sétálni. Rengeteget nevettünk. Ahogy egymás mellett mentünk, úgy éreztem, hogy jól esik a közelsége.

  • És akkor, ti most visszzaköltöztetek a városba, vagy hogy van ez? - kérdeztem.
  • Igen, a Hornetsben tanulok, és nagyon jól érzem magam. Két hónapja jöttünk vissza a családdal. Furcsa, mert nem jött be a költözés, apunak sokkal kecsegtetőbb volt az állásajánlat, mint ami végül a cégben fogadta, anyu pedig nem tudta megszokni, hogy a szomszédok, a barátai és az egész környék lecserélődik. Végül közös döntés volt, és újra itt vagyok.
  • Az jó. - válaszoltam, és már meg is bántam, hogy csak úgy kicsúszott a számon.  Josh valószínűleg ezt észre is vette és egy pillanatra összenéztünk, rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Mire Josh megállt, és a kezével kinyúlt a karom felé, hogy engem is megállítson. A keze lecsúszott egészen az én kezemig és átkulcsolta az ujjainkat. Közben végig a szememet nézte, de nem látott benne ellenkezést. Egymásra mosolyogtunk és lágyan megcsókolt. Olyan édes, meleg és finom volt a csók, hogy rögtön meg is ismételtük, és még egyszer...
  • Hazakísérhetlek, Ally? - kérdezte mosolyogva.
  • Persze. Sőt, anya biztos örülne, ha bejönnél egy köszönésre. Be kell valljam, eddig te voltál a kedvence!
  • Igen? - kérdezte nagyképűséget színlelve és egy újabb csókot kaptam tőle. Ebben már kicsit több vágy volt.


Mikor hazaértünk hozzánk, vagy egy 10 percig kerestem a kulcsomat a táskámban, és valószínűleg azért is tartott ennyi ideig, mert Josh nekiállt az ujjaival a derekamat cirógatni. Végre megvolt a kulcs, beléptünk az előszobába.
  • Anya, itthon vagyok! És hoz... - ekkor már be is viharzott édes egyetlen anyukám.
  • Josh!!! Úristen Josh!!
  • ....Tam valakit - fejeztem be kis grimasszal. 
  • Mrs Hart! - válaszolta Josh, mire kijött anyu öleléséből.
  • Bryan, gyere! Josh van itt! - szólt fel az emeletre anyu. Apu nemsokára le is jött és ő is sok szeretettel üdvözölte a... a barátomat.
  • Remélem elég időt maradsz a városban, hogy visszavágjak kanasztában! - apunál ez a kanaszta volt a nagy szenvedély, lehet, hogy azért is szerette úgy Josh-t, mert benne megtalálta a méltó ellenfelet. Pár éve még sokat játszottak, de akkor mi még.. De furcsa kimondani.. Akkor mi még nem voltunk együtt. Jól esett most mégis ránézni és azt mondani, hogy már együtt vagyunk.
  • Még annál többet is.. Visszaköltöztünk! - válaszolta Josh.
  • De jó, akkor Emilyvel újra csinálhatunk programokat! - ujjongott anyám. Emily Josh anyukája.
  • Az biztos, hogy neki is nagyon hiányoztak. Részben ezért is jöttünk vissza.


Aztán anyám rám nézett azzal a furcsa anyai arckifejezéssel, hogy "tudom, mi van köztetek és drukkolok nektek", majd jelezte apunak, hogy most már hagyják a fiatalokat, és hogy a konyhában van egy kis mosogatnivaló, és szó szerint elhúzta aput a szobából-.

  • Most már kicsit későre jár, nem akarom, hogy holnap miattam legyél fáradt. - mondta kedvesen, majd adott egy homlokpuszit.
  • Jól van, jó éjszakát! - válaszoltam.
  • Holnap látlak? Vagy valamikor? - kérdezte kedvesen.
  • Holnap délután moziba megyek.. Tudod a..
  • Igen, Nate... Vigyázz vele, Ally, kérlek.
  • Persze, vigyázok! De utána beülhetünk valahova. - válaszoltam és megcsókoltuk egymást.
  • Szuper, akkor megbeszéljük még a részleteket. Suli után hívlak. - és kaptam egy utolsó búcsúcsókot, majd kilépett az ajtón.
Vélemények:

No comments:

Post a Comment