3. fejezet - Kisüt a nap

A fagyizás után négyen mentünk a floorballra, s az edzést épphogy nem késtük le. Kicsit a szívemre vettem volna, ha most is késik, hiszen velünk volt a cukiban. Mikor beléptünk a tornacsarnokba, azonnal láttuk, hogy a pályán kicsit többen melegítettek a kelleténél, ugyanis a Hornets amolyan előmeccset vívott velünk. Nate egy halk morgással jelezte, hogy ő is észrevette az extra létszámot, majd a pályára ment és üdvözölte a többbieket.

• Ally? Ally Hart? - hallottam mellőlem egy örvendő hangot.

• Josh?! Ezer éve, hogy nem láttalak! Csak nem a Hornets? - néztem a mezére. - Mi ez az előmeccs?

• Nem hallottad, eltolták egy héttel az időpontot, hogy még fittebb legyen mindkét csapat!

• Oh, értem. Mi már egy ideje gyakorlunk, úgyhogy vigyázz, mert földbedöngölünk!

• Nem úgy van az, rossz csapatot választottál Al! - mondta és megölelt, majd adtunk egymásnak 2 arcpuszit. - De most mennem kell a pályára, valamikor egy kávé?

• Oké, benne vagyok!

A meccs nemsokára elkezdődött és pattanásig feszült a hangulat. A két edző szüntelenül kiabálta az utasításokat. A gyerekek is nagyon élvezték a nyüzsgést mellettem.

Az első harmad le is telt, gól nélkül. Kapusfronton nem álltunk jól, úgy tűnik, ez ma nem Nate napja lesz. De mondjuk még hátravan két harmad. Támadásban viszont volt pár nagy helyzetünk, ami kecsegtető lehet a továbbiakban. Sonie nagyon ügyes volt. Ahogy a játékosok elhagyták a szünetben a pályát, Josh odajött hozzám.

• Jól tartjátok magatokat. - mondta mosolyogva.

• Na, csak nem átállsz hozzánk? - kérdeztem önelégülten.

• Azt azért nem.

• Allison, hol van Tommy? - ugrott nekem Nate és nemtetszően méregette Josh-t.
• Itt ülnek Hollyval a 2. sor elején. - válaszoltam, mivel fél szemem mindig rajtuk volt.

• Örülnék, ha vigyáznál rájuk. Nem tudok egyszerre játszani és pesztrálni.

• Figyelek rájuk, te csak védd a kapudat. - reagáltam és már megint nem kellett sok, hogy felidegeljen.

• Ennek meg mi baja? - kérdezte Josh, tök jogosan.

• Ez alap nála. - válaszoltam. Közben belül majd' szétrobbantam. Josh eközben már elment az öltöző felé a csapatával.

Végül a Hornets győzött 3:1-re, a meccs után pedig begyűjtöttem mindkét gyereket magam mellé, hogy  a kifelé áramló tömeg nehogy elsodorja őket.

• Al, Tommyék moziba mennek jövő héten, én is mehetek? - kérdezte Holly.
• Persze - vetettem oda, de a szememmel még a pályát néztem. Josh közeledett felém.
• Még mákod van, hogy ott leszek, mert nagykorús film lesz - bökte oda Nate, aki időközben visszaöltözött. Ekkor ért oda Josh. Válaszolni készültem, de Josh gyorsabb volt.
• Szóval, mikor legyen az a kávé? - kérdezte Josh felém fordulva.
• Nem is tudom, jövő hét kedd? - ajánlottam fel.
• Már van programja - mondta Nate, mire Josh és én is ráfigyeltünk.
• Igen, Josh-sal fogok kávézni! - vágtam vissza.

• Nem, moziba jössz. Most mondál igent Hollynak.

• De..

• Nincs de, keress másik napot vagy tudod mit, inkább elviszem én Hollyt, ha már a nővére ennyire elfoglalt, hogy nem viszi el egy moziba! - ezt most már dühösen mondta Nate.

• Srácok, én csak egy találkozót szerettem volna. - próbált enyhíteni a szituáción Josh.
• Josh, tegyük át hétfőre, ha neked is jó. - kértem barátságosan, mire ő bólintott.
• Csak nem? - kérdezte Nate.
• De. Elmegyek a kishúgommal a moziba, nekem senki se mondja, hogy nincs időm rá. - Nate erre nekiállt vigyorogni. Josh pedig otthagyott minket. - Ezt most muszáj volt? - kérdeztem Nate-et begurulva.
• Imádom, ha ideges vagy - válaszolta, majd elhúzta mellőlem Tommyt.
• Ha feleannyi engergiát tennél a védésbe, mint az én bosszantásomba, az életben nem kapnánk egy gólt sem! - kiabáltam rá.

• Ha nem fiúznál, míg két kisgyerekre kéne figyelni, akkor talán én is a védésre koncentráltam volna - vágta vissza Nate mosolyogva..

• Teljesen biztonságban voltak itt. És ezt nagyon jól tudod. Én most hazaviszem Hollyt, egy szót ne halljak többet erről. - mondtam olyan fenyegetően, hogy csendben is maradt, mert tudom, hogy tudta ő legbelül, hogy mindig figyeltem a gyerekekre. Kézenfogtam Hollyt és kimentünk a teremből.

Tisztára, mint dedóban. Tessék, nem is kellett egy újabb napot várni, már megint Mr. Bunkóval állok szemben. Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, a hangulatváltozásai már-már egy lányéval vetekednek.

• Ally, haragszol rám? - kérdezte kishúgom ártatlanul.
• Dehogy, Holly, miért haragudnék?

• Csak azért, mert most neked is el kell jönnöd moziba és nem akartál.

• Ez nem igaz, kicsim. Veled bármikor szívesen elmennék.

• De nem vele. - jelentette ki, és megdöbbentett, hogy egy 4 éves mennyit levesz a világ történéseiből.

• Hát nem vele. - válaszoltam mosolyogva.

• És Josh? - kérdezte csalafinta arckifejezéssel.
• Mi van vele? - válaszoltam ártatlanul.
• Ő vele elmennél?
• Nem tudom, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. - válaszoltam.

A hétvége gyorsan eltelt, a gyep projektet el kellett halasztanunk a térdig érő hó miatt. Anyu legnagyobb sajnálatára. Bár ha tehette volna, legszívesebben lelapátolta volna a havat a földről, elülteti a fűmagot és visszateszi rá a havat.... Hiába, ő már csak ilyen.

Szombaton elmentünk a parkba, ahol Holly nagyon élvezte a szánkózást, én pedig azt, amikor mindig vissza kellett húznom a dombtetőre. Nem fair, hogy egy perc és lent vagy, de a visszafelé út a dombon felfelé már 10 perc lihegés. Aztán anyát és apát is lelöktük, majd megpróbáltuk úgy is, hogy mindenki rajta ül, de apu leesett a hátuljáról még félúton és próbálta jelezni, hogy minden OK, de a nevetéstől nem tudott beszélni.  

Kezdtem egyre izgatottabb lenni a hétfői találka miatt. Nem mondom, hogy randi, mert nem úgy lett megbeszélve, de már régebben is úgy éreztem, hogy tetszünk egymásnak. Igazából a gond az volt, hogy rossz helyen ismertük meg egymást, rossz időben. Neki barátnője volt, nekem pedig egy pasi, akibe azt hittem, halálosan szerelmes vagyok. Fura, ma már mosolygok emiatt magamon.

Vasárnap Sonie átjött segíteni ruhát választani és egy kicsit cseverészni. Végül sportosan lezserre vettük, egy farmerre és egy csinos topra esett a választás, mert ez még randira is jó vagy egy baráti találkozóra is...

• El se hiszem, hogy Josh a Hornetsben játszik! - mondta Sonie. - Mennyi idő is telt el, hogy utoljára láttuk?

• Nem is tudom, vagy úgy 2 év.
• Szép. És most újra a városba költözött? - kérdezte Son.

• Na ezt nem tudom. Sok kérdésre kell még választ kapnom, de úgyis minden kiderül hétfőn.

Végül ennyiben hagytuk, úgyse leszünk semmivel se előrébb, ha a témát boncolgatjuk. Minden tiszta lesz, ha Josh elmeséli a dolgokat.

A hétfő sok felelést és röpdogát hozott, alig akartak elengedni minket a tanárok. Josh egy sms-ben jelezte, hogy a Rosie's Pancakesbe megyünk. Nagyon szerettem azt a helyet, sokat voltunk ott még régebben.

Végre vége lett az utolsó órának is és elindultam a Pancake felé. Kicsit erősebben dobogott a szívem, pedig azt hittem, már elég "nagylány" vagyok a randikhoz. Vagy nem randi?? Vááá, megöl, hogy nem tudom, mi lesz.

Mikor odaértem, bementem, és szétnéztem. Josh ott ült egy jobb oldali elszeparált boxban. Ő is észrevett és felállt, hogy köszöntsön. Egy arcpuszit adtunk egymásnak és a kabátom elvette, betolta utánam a széket, majd felakasztotta a box oldalában lévő akasztóra a saját kabátjára, végül ő is helyet foglalt.

Nagyon vidáman telt az este, volt egypár közös sztori, amit jó volt újra felemlegetni. Aztán egyszer csak nem volt több sztori, és én néztem a szalvétát, ő pedig valósznűleg engem.

• Na és a pasik? - kédezte teljesen hirtelen.

• Nincs senki.

• Hála az égnek, hogy ezt mondod, már azt hittem, azzal a bunkó kapussal vagy együtt. - mondta levakarhatatlan mosollyal. Hm, tetszik a mosolya.

• Dehogy is!

• Csak mert úgy méregetett.

• Nate? Á, nem. Ő?!.. Dehogy.. Nem! - mondtam elképedve. - Szóval, örülsz, hogy nem ő a pasim, vagy örülsz, hogy nincs pasim? - kérdeztem.. Allison Hart, ne flörtölj...
• Mindkettőnek, de leginkább annak, hogy nincs senkid. Csak nem cölibátus? - kérdezte viccelődve.
• Nem. - válaszoltam mosolyogva.

• Mit szólnál, ha folytatnánk ezt az estét? - kérdezte.
• Benne vagyok! - válaszoltam.

Miután megettük a palacsintánkat, kimentünk sétálni. Rengeteget nevettünk. Ahogy egymás mellett mentünk, úgy éreztem, hogy jól esik a közelsége.

• És akkor, ti most visszzaköltöztetek a városba, vagy hogy van ez? - kérdeztem.

• Igen, a Hornetsben tanulok, és nagyon jól érzem magam. Két hónapja jöttünk vissza a családdal. Furcsa, mert nem jött be a költözés, apunak sokkal kecsegtetőbb volt az állásajánlat, mint ami végül a cégben fogadta, anyu pedig nem tudta megszokni, hogy a szomszédok, a barátai és az egész környék lecserélődik. Végül közös döntés volt, és újra itt vagyok.

• Az jó. - válaszoltam, és már meg is bántam, hogy csak úgy kicsúszott a számon.  Josh valószínűleg ezt észre is vette és egy pillanatra összenéztünk, rám mosolygott és én visszamosolyogtam. Mire Josh megállt, és a kezével kinyúlt a karom felé, hogy engem is megállítson. A keze lecsúszott egészen az én kezemig és átkulcsolta az ujjainkat. Közben végig a szememet nézte, de nem látott benne ellenkezést. Egymásra mosolyogtunk és lágyan megcsókolt. Olyan édes, meleg és finom volt a csók, hogy rögtön meg is ismételtük, és még egyszer...

• Hazakísérhetlek, Ally? - kérdezte mosolyogva.

• Persze. Sőt, anya biztos örülne, ha bejönnél egy köszönésre. Be kell valljam, eddig te voltál a kedvence!

• Igen? - kérdezte nagyképűséget színlelve és egy újabb csókot kaptam tőle. Ebben már kicsit több vágy volt.

Mikor hazaértünk hozzánk, vagy egy 10 percig kerestem a kulcsomat a táskámban, és valószínűleg azért is tartott ennyi ideig, mert Josh nekiállt az ujjaival a derekamat cirógatni. Végre megvolt a kulcs, beléptünk az előszobába.

• Anya, itthon vagyok! És hoz... - ekkor már be is viharzott édes egyetlen anyukám.

• Josh!!! Úristen Josh!!

• ....Tam valakit - fejeztem be kis grimasszal. 

• Mrs Hart! - válaszolta Josh, mire kijött anyu öleléséből.

• Bryan, gyere! Josh van itt! - szólt fel az emeletre anyu. Apu nemsokára le is jött és ő is sok szeretettel üdvözölte a... a barátomat.

• Remélem elég időt maradsz a városban, hogy visszavágjak kanasztában! - apunál ez a kanaszta volt a nagy szenvedély, lehet, hogy azért is szerette úgy Josh-t, mert benne megtalálta a méltó ellenfelet. Pár éve még sokat játszottak, de akkor mi még.. De furcsa kimondani.. Akkor mi még nem voltunk együtt. Jól esett most mégis ránézni és azt mondani, hogy már együtt vagyunk.

• Még annál többet is.. Visszaköltöztünk! - válaszolta Josh.

• De jó, akkor Emilyvel újra csinálhatunk programokat! - ujjongott anyám. Emily Josh anyukája.

• Az biztos, hogy neki is nagyon hiányoztak. Részben ezért is jöttünk vissza.

Aztán anyám rám nézett azzal a furcsa anyai arckifejezéssel, hogy "tudom, mi van köztetek és drukkolok nektek", majd jelezte apunak, hogy most már hagyják a fiatalokat, és hogy a konyhában van egy kis mosogatnivaló, és szó szerint elhúzta aput a szobából-.

• Most már kicsit későre jár, nem akarom, hogy holnap miattam legyél fáradt. - mondta kedvesen, majd adott egy homlokpuszit.

• Jól van, jó éjszakát! - válaszoltam.
• Holnap látlak? Vagy valamikor? - kérdezte kedvesen.
• Holnap délután moziba megyek.. Tudod a..
• Igen, Nate... Vigyázz vele, Ally, kérlek.

• Persze, vigyázok! De utána beülhetünk valahova. - válaszoltam és megcsókoltuk egymást.

• Szuper, akkor megbeszéljük még a részleteket. Suli után hívlak. - és kaptam egy utolsó búcsúcsókot, majd kilépett az ajtón.

I hate you - chapter 2.

It was 2 days to go until the big game and the entire College was excited. The building was clad in many posters of our mascots - the brown falcon - with the red-white striped background. The teachers seemed to care less about homework or essays. Even Mr Hawkins decided to be nice because I was never late since then. Well, fair enough after that 2000 words essay.

Holly's Christmas play was getting closer. Yesterday I managed to pick a very nice cyclamen thread, so I am sure, her card will be nicer than Sally's. She will then ""sew" with that thread and a fake needle.

I was still not in the Xmas mood, even the weather made sure we will have a white Xmas, but i guessed the snow will last at least until New Year's Eve.

I got my snow boots from a box in the garage, it may not be the sexiest outfit ever, but it was practical, and considering my situation, this is something essential. I do not wish to fall again like the other day. It was so strange, he was touching me for the first time and I did not know what to think. As if he became a normal human being for a couple of minutes. He could have left me there.. And considering my usual luck, I would have been falling back twice - probably - if I had to stand up myself.

Sonie had practice every single day, and I was happy to accompany her. I loved floorball.. I remember when we were young, we had built up a small floorball field with gates on the road, while the other girls were playing with dolls.

I did not envy her for making it to the team, she is a bloody good player. And considering that there are only 3 girls in the team, that is a pretty big thing.

If they manage to bet our huge rivals, the Yellow Hornets, they may get their own parking space in the parking lot from the dean. For my College, floorball was everything. There were other popular sports as well like football or basketball, but floorball was something special.

All the afternoons I went to the practice and watched the team play, so did today. I was standing next to the low board and watched the team drabbling between the buoys. Nate was not there, of course. He got there 5 minutes late, the coach beckoned him and I guess he received a wig.

There was a real cheering today, I looked at my right and I saw the "popular" girls cheering and shouting the names of the guys. Yeah, sure, there is the big game coming and they consider this sport interesting, leaving behind the football and basketball games.. For a week. Not more.

While I was wathing them, I felt an immediate pain in my left arm, I looked at it and the place where I got hit already started to turn purple. Well, if you have a pale skin like me, you are sure clad in purple all the time. I looked at the field and I saw Son and Jared rushing towards me.

• I am so sorry, I did not mean to hit you, I was hitting the post, but the ball got twisted and somehow hit you! - apologized Jared.
• Al, are you OK? - asked Sonie by the time she got there.

• Yes, but it hurts like hell.
• Let me take you to the nurse. - this did not sound like a question, so I nodded.
• OK, let's go. - I said.

If they were making vouchers to the school nurse, I sure got one. Hits at floorball can be really painful. This is the usual wound that we get, arms and legs are in "danger". The nurse Jenny usually gives me some cream which makes the burning go away and when she is sure it did not brake, she lets me go.

When we got there Jenny was not even surprised to see me again. I entered the room and Jen pulled the drapes behind me.

• What happened Al? Wait, le tme guess, a twisted floorball? - she asked friendly.
• You are a genius, you nailed it! - I smiled back at her.

• Show it to me, let's have a look. It does not look like broken, it might be just a contusion. Can you bend your elbow? - she asked and after I bent it to every possible direction, she gave me the receipt for the cream.

When I left the room, Jared jumped up his chair and asked me if I am OK and if I can make it home, because he happens to have some time to take me home. This all came out in a second. I did not know what to say, and I was too tired to argue, so I accepted his offer.

Jared went back to the gym and told the coach that he would be taking me home. He also told the team that he will get back after he made sure I got home safe. I looked at Nate, he looked angry. I do not know why. He kept looking at me then Jared then back at me. What is the matter, come on?!

 Then he immediately started shouting at his teammate for attacking the post, while he was already paying attention to me. This guy is sure missing some wheels.

 Jared took me home and we were chatting the whole way home. He was very nice. When we got to our yard, he stopped the car.

• I am sorry I hit you.

• Come on, it was not intentional. Do not feel sorry for me!
• And I am also sorry that you did not make it to the team. I think you are a great player, a bit stubborn, but it will go away with time. - I did not know what to say to this. He got me off guard and I started to feel a bit strange. I did not want to know what was coming.
• Thanks. Maybe next time - I said smiling. God, he must be misreading my smile and think that I am flirting!

•  But will you come to the big game? - he asked.

• Of course I will! - I replied.

• Well, if I won't see you till the game, then see you on Friday! - he said goodbye and after a quick smile, I was alrady out of his jeep and got to the main door in an instant.

Well.. That was embarrassing.

Mom waited me in the hallways and asked me to join them for dinner. I headed to the hall and my family was already eating.

• Who was this handsome young man who took you home? - my mom asked and my sister started to kiss her spoon and make kissing noises... Great.

• The guy who caused this - and I showed them my new bruise. I knew this is the perfect answer to make my mom forget to take me and Jared as a couple. She always does this with any guy I ever talk to.

• Oh my gosh! Did you show it to the doc?

• No, only Jenny saw it. She said it is just a bruise.

• Dorothy, leave her alone - my dad said nicely. He always understood me.

• Ally -we-have-some-things-to-discuss - my sis whispered so loudly as kids usually do when they play secret agent.

• O-kay-kids-we-will-do-the-wa-shing-you-go-up-stairs - my dad took the seriousness of my sis and got in her secret mission.

Holly took me to her room and asked me to sit on the bed. I was curious what would happen next.

• In the Xmas play Tommy will be my husband!
• Oh really? Aren't you a bit young for marriage, hon? - I asked smiling and I kissed her tiny forehead.
• I am not a little girl anymore. - she protested. - Tommy said that I am a lady now.
• And who is Tommy?
• My newest friend - she said.
• Well, then I should definitely meet your Tommy, because as far as I heard, he acts like a gentleman! I am sure he is nice! - I said in enthusiasm.
• He is! He always gives me his toys and protects me from Sally. - she said. Sally seemed to have some rivalry with her recently. A note to myslef: Make sure that Sally's ass gets kicked soon!
• Hon, but she only got the role of the shepherds, did not she? - I asked conforting her.
• Yes she did - she said with a huge grin.
• Then that will be your moment to shine, sis! :) - she hugged me tiightly and muttered something: Please come to the preschool tomorrow and take me home. It is so much fun when you come and not mommy. She never lets me do things that you do.
• Like getting ice cream all lthe time? - I asked her.
• Yes! Or the gapping game! She is always in a hurry, but if I step in a gap, I am in LOVE!! - she said this protesting.
• I think it would be a great idea making the way to the car a neutral place, so even if you step in a gap, you are safe. :)
• That is a great idea, Al! - she said thinking - So, will you come and take me?
• I will see, I hope I can make it before floorball practice. If you would like to, after that I will take you with me.
• Greeeeat!
• But for now.. Go brush your teeth and get some sleep! - I said and headed to her door, but before leaving the room I looked back at her and told her: - Oh, and do not forget to pick an ice cream flavor for tomorrow! - she replied with a huge grin.

The next day was an easy one, it is only 1 day to go until the big game. After finishing my classes, I rushed to her preschool and I saw her stepping out the main entrance, taking the stairs and stopping, her eyes searching for me. I went to her and hugged her. She replied with an angelic smile and a kiss on the cheek.

• Tommy is also here. Can we take him to the confectionery?
• I don't think his mom would think it is a good idea. - I answered knowingly.
• I am in! - I heard the voice I can always recognize.
• What the hell are you doing here? - I asked immediately.
• Al, this is Tommy's big brother, Nathan. Why are you being rude with him? - my little sis looked at me questioningly. Of course, I did not tell her anything about the... situation between Nate and I. Let's call it a war for now.
• Holly, honey, they are not going to come with us. I am sure that the gentleman - and I looked at Nate with a grimace - is in a hurry, because he will be late from practice.

• But you said we are also going to the practice! Why can't we go together then?

• This is a great idea! - said Nate. Great. 2 against 1. This is not fair. I know he only wants to upset me.
• Fine. - I said, I know her more than anyone, she is very persuasive if she wants something.
• - Go ahead with Tommy, Nate and I will be right behind you. - my sis looked at me as if she was the adult, and I am the little girl, but she took Tommy and started walking.

I watched them, then looked at Nate, I took a huge breath, then I was following the kids. Nate was next to me in an instant.

• It looks like they are in love, don't you think so? - he asked coming close.
• She will realize that being a jerk is in your genes, he got the same. - I protested and stepped away from him.
• That is very nice of you, you know him for 5 minutes. He is 4! Come on - he said and I had to admit, he is right. I did not want to make it worse, so I kept my mouth shut.

When we got to the confectionery, the kids have already picked their ice cream and I was searching for money in my pocket, when I felt Nate touching my hand for a second. I looked at him.

• Don't you want to eat some too? Or is it too cold for Ice Queen? - he asked, I don't know how, but it was nice of him. Is he being nice again? How is this then? Nice-jerk-nice-jerk?! I swear I can only talk to him every second day.
• I do not eat ice cream. And it is december!
• And what? Is someone watching? I wil pick you one. - he told me.
• You do not have to pick for me, I am not 2 years old! - I protested.
• Relax, Ally. And now... you will get an amaretto ice-cream.
• What is that?
• Sour cherry and cream. Perfect match. I have been only eating amaretto since I was a little kid. If there was no amaretto, then I did not want anything else.
• That is cute. Ok, then get me amaretto. - I answered with a smile. Let's call today a good day, one of his good days. Tomorrow he will be a jerk again, but I would like to enjoy today. And Holly does not deserve me ruining her afternoon with Tommy. We will have plently of time to argue later. But not today.

We all sat down to a table. The confectionery was almost empty, there was only a fat little boy with his mom.. Well... Who else wants ice cream in winter? Only my featherbrained little sis and her love, Tommy. And Nate...

When everyone finished eating, Hol did not start whining for another round, maybe this Tommy has some good influence on her. Then we can come here often...

We stood up, and the kids headed to the entrance. We were walking behind them. In my way to the College I was thinking a lot about him. I did not know which box to put him into : nice guy or jerk guy?...

• Did you like the ice cream that I picked? - he asked friendly.
• Yes.. Do.. you always come to take your little brother?
• Yes... - he said surprised. I realized that was the first time I was actually interested in asking him. So that is why he is always late..

• Why don't his parents get him?

• His parents? - he asked back ironically. - His mom is working in 3 shifts, to make a living and his dad left him last year.
• Oh, I am so-sorry. - now that was something unexpected. Come on, Ally. You can do it better.
•  Mom loves us and she is all about family values. She does not let me get a job and be a man. She always says that at the age of 17 I should care about my studies and the floorball scholarship. She will take care of the rest. And then I thought at least I can take Tommy home every day. - I listened to him abashedly.

This guy can't be the same as the one throwing me with paper pellets and tossing me away on the corridor. And I remember every time we were talking with friends and I had something to say, or an idea or suggestion, he always reacted disapprovingly. As if I was never OK for him. And he did this in front of everyone. But he seems to be different now. He is showing a side I have never seen before, a caring older bother who if it is necessary is his father as well. This story is so sad. It must be hard for him dealing with school, floorball and family. I caressed his arm from the side, and again do not ask why. I thought it would be a nice move after all happened.

He took my action with a smile on his face.

If someone told me this would happen today, I am sure I would hit that person with a saucepan and suggest a great mental facility...

2. rész - Meggy és tejszín

Még két nap volt péntekig, és az iskola egyre inkább a Yellow Hornets College elleni meccs lázában égett. A teljes suli felvette a címerünkben található sólyom emblémát és a piros-fehér csíkos háttérszíneket, a tanárok mintha kevesebb házit adtak volna és Mr. Hawkins is elkezdte újabban értékelni, hogy időben jelentem meg az óráin. Még jó, azután a 2000 szavas esszé után nem hallottam panaszkodni.

Hollyék karácsonyi ünnepsége egyre közeledett. Tegnap sikerült is kiválasztanom vele egy gyönyörű ciklámen színű fonalat, amivel majd a képeslapokra kilyukasztott részeken fog tűvel "varrni".

Én még nem voltam karácsonyi lázban, bár az időjárás nagyban felkészült az ünnepekre és ahogy elnéztem, szilveszterig is marad a hó, nemhogy Szentestére.

A hótaposómat előbányásztam a szekrényből, nem a legnőiesebb ruhadarab, de praktikus, és nem akarok még egy olyan esetet, mint a múltkor. Akkor először ért hozzám Nate és nem is tudom, mit reagáljak. Mintha egy pillanatra normális, érző emberi lénnyé változott volna, pedig akár ott is hagyhatott volna. Márpedig ahogy az én szerencsém lenni szokott, még háromszor visszacsúsztam volna a járdán, mire fel tudok állni.

Sonie most már minden nap a meccsre edzett, én pedig vígan kísértem el. Imádtam a floorballt, már kiskorunkban is az utcán az úton felállított kis kapukra mentünk, míg más lányok babáztak. Nem voltam rá féltékeny, piszkosul jól játszik. Az pedig szintén nagy dolog, hogy a 3 lányból aki a csapatba bejutott, ő lehet az egyik. Ha pedig legyőzik az ősi rivális Hornetset, akkor még talán saját parkolót is kapnak a dékántól. Ebben a suliban a floorball minden más sportág felett állt. Volt persze amerikai foci és kosárlabda csapatunk is, de a floorball mindig különleges volt.

Ma délután is a tornaterembe mentem és néztem, amint Son gyakorol. Én a miniatűr palánk mellől néztem amint épp a bóják közti cselezgetést gyakorolták. Nate nem volt ott, csak a három lány és a többi fiú. Jellemző. A fiú egy jó 5 perc késés után esett be, amiért a edzőtől meg is kapta a szidást. Nem telt bele pár percbe és már teljes létszámban tologatta a csapat a floorball labdát a parkettán. Mellőlem ujjongás hallatszott, hát persze, a "népszerűek" már mindjárt fontosnak tartják ezt a sportot, ha jóképű pasik játszanak benne. Most nem a focistákkal vannak, vagy a kosarasokkal... Most a floorball fiúk kapnak tőlük egy esélyt...

Amint őket néztem, hirtelen egy óriási fájdalmat éreztem a bal karomban, odanéztem és nyugtáztam, hogy már készül is lilulni. Hiába, a fehér bőrnek csak átka van. Apu és Hol szép bőrszínt örökölt, én pedig anyu fehér bőrét, de mint egy abínó.

Felnéztem a pályára és láttam, amint Son és Jared közelednek.

• Ne haragudj, nem volt szándékos, a kapuvasat találtam el, de valahogy rádpattant! - kért bocsánatot Jared.
• Al, jól vagy? - kérdezte Son amint odaért.
• Igen, jól, csak piszkosul fáj azon a ponton.
• Hadd kísérjelek el az orvosiba! - ez inkább kijelentés volt Jaredtől, mint kérdés.
• Oké, menjünk.

Az orvosiba már majdnem havi bérletem van. A floorballban nagyon tud égetni, ha testre megy a labda. Ilyenkor az önkéntes nővér ráken egy kis gyulladáscsökkentőt, megforgatja minden irányban, hogy megállapítsa, nem tört-e el.

Mikor odaértünk Jareddel, Jenny nem is csodálkozott, hogy újra lát. Bementem a vizsgálóba, Jen pedig elhúzta a függönyt.

• Mi történt, Al? Várj, hadd találjam ki! Gellert kapott floorball labda? :) - mondta barátságosan.
• Nem is tudom, honnan gondoltad, de beletrafáltál! - nevettem vissza neki.
• Mutasd, megnézem. Úgy látom, hogy csak egy kis zúzódás. Be tudod hajlítani a karodat? - kérdezte, majd miután sikeresen hajtogattam minden irányban, odaadta a receptet a gyulladáscsökkentő kenőcsre.

Amikor kiértem a vizsgálóból, az előtérben Jared felpattant a székről és megkérdezte, jól vagyok-e, haza tudok-e menni, mert hogy ő éppenséggel ráérne és nem tenne jót a lelkiismeretének, ha ma nem vinne haza. Ezt így mind. Nem is nagyon tudtam mit mondani, túl fáradt voltam nemet mondani. Belementem.

Jared visszament a pályára, szólt az edzőnek, hogy hazakísér, Son is elköszönt tőlem. Jared közben szólt a srácoknak is, hogy most félbe kell szakítania a meccset, ekkor Nate ránézett, majd rám, ide-oda cikázott a tekintete kettőnk között. Nem tudtam leolvasni semmit sem az arcáról. Ha most gondol is valamit, akkor felejtse el, mert... Várjunk csak.. Miért is? Nem tartozom neki semmilyen beszámolóval.

Majd arra lettem figyelmes, hogy Nate leüvölti egy csapattársát, hogy az szándékosan lőtte a kapuba a labdát, hiszen eddig a játék állt, amíg Jareddel beszélgettek. És hogy láthatta volna, hogy a kapus - ez az ő posztja - még nem áll készen, mivel ránk figyelt. Hiába, ez a gyerek nem változik.

Jared hazavitt, útközben jól elbeszélgettünk, nagyon kedves volt. Mikor a házuknhoz értünk, megállította a kocsit.

• Sajnálom, hogy neked ment az a labda.

• Ugyan már, nem tudhattad. Nehogy ezen emészd magad.
• És azt is sajnálom, hogy nem jutottál be a csapatba. Szerintem nagyon jó játékos vagy, kicsit önfejű, de ez idővel elmúlik. - nem is tudtam mit mondjak erre. Egy kicsit hirtelen értek a szavai és elkezdtem zavarban lenni. Nem akartam tudni, mi lesz a folytatás.
• Kösz. Majd talán legközelebb - mondtam neki és magamra erőltettem egy mosolyt. Úristen, most azt hiszi, flörtölök.
• De ugye ott leszel a meccsen? - kérdezte.
• Naná, nem fogom kihagyni! - válaszoltam.
• Akkor ha addig nem is, a meccsen találkozunk! - búcsúzott el és egy mosoly után már hátráltam is ki a dzsipjéből és rekordgyorsasággal beléptem a lakásba.

Huh. Ez gázos volt.

Anyu jött felém és köszönt az előszobában, majd vacsorázni hívott. Csatlakoztam hát a családomhoz és elkezdtem enni.

• Ki volt ez a jóképű fiatalember aki hazahozott? - erre Holly elkezdte puszilgatni a kanalát és cuppogó hangokat kiadni, mire et látva anyu és apu szemöldöke az egekbe szökött. Ezt nem hiszem el.
• Aki ezt csinálta - mondtam, majd anyu felé mutattam a karomat. Tudtam, hogy ez a legjobb módja, hogy elkerüljem azt, hogy minden fiúval össze akarjon hozni, akivel valaha szóbaállok.
• Jézusom, Al! Megnézte orvos?
• Nem, anya. Jenny látta és azt mondta, csak egy kis zúzódás.
• Ugyan már, Dorothy, hagyjad - mondta apu, mire én egy hálás mosolyt küldtem neki.
• Ally, nekünk még van-egy-kis-dolgunk! - jelezte húgom suttogva, de minden betűt kiemelve, mint egy titkosügynök.
• Oké, gyerekek, akkor mi elmosogatunk, ti menjetek fel és dol-goz-za-tok! - válaszolta apu, aki vette a lapot és ő is beszállt a titkos hadműveletbe.

Holly felráncigált a szobájába, és leültetett az ágyra. Kíváncsian vártam mi következik.

• A darabban, amit előadunk, Tommy lesz a férjem!

• Nem vagy te ahhoz még kicsi, drágám? - mondtam nevetve, majd odahúztam magamhoz és egy puszit nyomtam a homlokára.

• Én nem vagyok már kicsi! Tommy azt mondta, hogy igazi hölgy vagyok!

• És ki is az a Tommy?

• A legújabb barátom - furcsa volt ezt egy 4 évestől hallani.

• Akkor ezt a Tommyt meg kell ismernem, mert ő pedig egy igazi úriembernek tűnik! - válaszoltam lelkesen.
• Igen, az is. Mindig odaadja a játékát és megvéd, ha Sally csúfol. - Sally mostanában vetélytársat láthatott a kishúgomban. Egy feljegyzés későbbre: Sallyt leszedni a magas lóról.
• De ha jól tudom, Sally csak egy pásztor lesz.. Ugye drágám? - kérdeztem tőle vigasztalóan.
• Igen! - válaszolta csillogó szemmel.
• Na látod, az az este a te estéd lesz, Hol! - erre megölelt szorosan, miközben ezt motyogta: gyere értem el holnap ovi után. Olyan más veled hazamenni! Anya nem enged olyan dolgokat, amiket te.
• Például fagyizni a közeli cukrászdában? - kérdeztem tőle mosoloygva.
• Igen, vagy a csíkbalépőset. Mindig azt mondja, hogy sietni kell. Pedig ha csíkba lépek, szerelmes vagyok!!! - mondta felháborodva.
• Szerintem a kocsi felé vezető járda lehetne egy semleges terület, így ha ott csíkba lépnél, nem lennél szerelmes!
• Ez jó ötlet!!! - nézett rám elmerengve - Akkor mikor jössz értem? - kérdezte csalafintán.
•  Igyekszem még floorball előtt. Aztán ha gondolod, elviszlek az edzésre.
• Jóóóó!
• De most nyomás fogat mosni és aludni - mondtam neki és elindultam az ajtó felé, de még visszafordultam felé és hozzátettem: ja és álmodd meg, milyen ízű fagyit kérsz holnap!! - erre mérhetetlenül nagy mosoly kerekedett az arcán.

A következő nap is egész könnyen telt, már csak egy nap van a meccsig. Suli után igyekeztem az oviba, és meg is láttam Hollyt, amint a többi gyerekkel jött le a lépcsőn és megállt, keresett a szemével. Odamentem hozzá, míg ő angyali mosollyal adot puszit az arcomra.

• Itt van Tommy is! Elvihetjük őt is a cukiba? - kérdezte Holly.
• Nem tudom, hogy az anyukája jó ötletnek tartja-e. - válaszoltam bizonytalanul.
• Én benne vagyok - hangzott el mögülem egy nagyon is ismerős hang.

• Te meg mit keresel itt? - bukott ki belőlem a kérdés.

• Al, ő Tommy nagytestvére, Nathan. Miért beszélsz így vele? - nézett rám egyetlen kishúgom kérdő arccal. 

• Holly, kicsim, nem visszük őket el a cukiba. Biztos vagyok benne, hogy a fiatalembernek - ekkor egy grimaszt vágtam Nate felé - sietnie kell edzésre.

• De azt mondtad mi is odamegyünk! Akkor miért nem mehetünk cukiba és aztán pedig együtt?
• Ez nagyszerű ötlet - hangoztatta Nate. Remek. Kettő egy ellen. Ez így nem ér.
• Hát jó. - mondtam beletörődve, ismervén a kishúgom rábeszélő képességét.
• Menjetek előre Tommyval, mi felnőttek pedig mögöttetek leszünk. - húgom ekkor úgy nézett rám, mintha ő lenne a felnőtt, én pedig a hisztis gyerek, de azért elindult Tommyval szép lassan.

Mikor láttam, hogy Tommy és Holly elindulnak, Nate felé néztem és egy sóhajtás után már a gyerekek mögött voltam. Nate egy pillanat alatt mellettem termett.

• Én úgy látom szerelmesek, nem gondolod? - hajolt közel hozzám.
• Majd rájön, hogy az alma nem esik messze a fájától. - vágtam vissza és kicsit távolodtam tőle.

• Kedves tőled, hogy fél perce ismered és már ilyeneket állítasz egy 4 évesről. - mondta, és be kellett látnom, hogy igaza van. Nem reagáltam semmit, nem akartam rontani a helyzeten.

Mikor odaértünk a cukiba a két gyerek már kiválasztotta a 2-2 gombócot és a farmeromban kutakodtam pár dollárért, ám Nate ekkor egy pillanatra megérintette a kezemet. Odafordultam felé.

• Te nem is eszel fagyit? Vagy jégkirálynőnek ez már nem elég hideg? - kérdezte én nem is tudom, hogyan. Már megint kedves? De hogy van ez most? Bunkó-kedves-bunkó-kedves. Esküszöm, csak páros napokon lehet hozzászólni.
• Nem szoktam enni. Ráadásul december van.
• És meglát valaki? - kérdezte szemöldökráncolva. - Választok neked. - jelentette ki.

• Nem vagyok 2 éves, hogy fagyit válassz nekem.

• Engedd már el egy kicsit magad. Kapsz szépen egy amaretto fagyit.
• Az meg milyen?
• Meggy és tejszín. Tökéletes párosítás. Ezt eszem már, amióta az eszemet tudom. Amikor kicsi voltam, nem is kértem fagyit egyáltalán, ha nem volt ameretto.
• Ez aranyos! Rendben, akkor legyen az - válaszoltam egy mosollyal. - Hívjuk ezt egy páros napnak. Holnap megint visszajön a bunkó énje. De a mait legalább hadd élvezzem! Ráadásul hugi sem érdemli, hogy azzal szomorítsam, hogy az ő kis Tommyja nagytestvérével vitázom előtte. Lesz még arra jó alkalom. De nem itt és most.

Leültünk hát négyesben egy asztalhoz. Nem volt senki sem a cukiban rajtunk kívül, csak egy duci kisfiú az anyukájával. Na de mégis, ki az aki decemberben akar fagyizni? Csak az én kis kelekótya kishúgom. És az ő szerelme, Tommy. És Nate....
Nem is tudtam, hogy van egy kisöccse. Nekem úgy tűnt, magűáról is képtelen gondoskodni, nemhogy egy testvérről. 

Miután mindenki megette a maga adagját, Hol most kivételesen nem nyafogott egy következőért. Lehet, hogy Tommy tényleg ilyen jó hatással van rá? Akkor jöhetünk máskor is....

Felálltunk, Nate fizetett, és a gyerekek elindultak a kijárat felé. Mi is követtük őket. Útközben még mi ndig a mai napon gondolkodtam. Nem tudtam hova tenni a dolgokat.

• Finom volt az Amaretto? - kérdezte kedvesen.
• Igen.... Mindig te szoktál jönni az öcsédért?
• Igen - válaszolta meglepetten. Rájöttem, hogy ez volt az első alkalom, hogy én érdeklődtem felőle.
• Miért nem a szülei jönnek érte?
• A szülei? - kérdezte ironikusan. Az anyja 3 műszakban dolgozik, hogy meg tudjunk élni, az apja pedig lelépett tavaly.
• Oh, sajnálom. - vágtam rá és most már úgy gondoltam, nem lehet jobban elrontani a hangulatot. Allison Kendall Hart gondoskodott róla...
• Anyu imád minket, csak a családjának él. De nem hagyja, hogy dolgozzak és én legyek a férfi. Azt mondta, 17 évesen a tanuláson és esetleg a sportösztöndíjon járjon a fejem. A többi az ő dolga. Én pedig úgy gondoltam, a minimum, hogy eljövök Tommyért. - elképedve hallgattam.

Biztos, hogy ez ugyanaz a srác, mint aki papírgalacsinokkal dobált, majd aztán kishíján fellökött a folyosón? Ráadásul valahogy mindig úgy éreztem amikor társaságban beszélgettünk, hogy egyszerűen szúrom a szemét. Amit én mondtam, javasoltam vagy kértem, az neki mindig hülyeség volt, és ezt nem is rejtette véka alá. Viszont amit most mutat önmagából, az egy teljesen más személyiség. És ez a történet milyen szomorú. Nem lehet neki könnyű egyszerre tanulni és a kisöccse apja lenni. Egy hirtelen gondolattól vezérelve megsimogattam a karját, mire ő rámmosolygott.

Ha valaki tegnap ezt jósolja a mai napra, akkor tuti fejbevágtam volna egy serpenyővel és elküldöm egy diliházba.

I hate you - chapter 1.

• I can't wait till Friday - said Sonie happily.

• Of course, that smile of yours is impossible to get wiped! - I answered her pretending to be strict, but we both knew each other, so we started smiling.

• Well, it does not happen every day that you make it to the College Flooball Team.. - she replied with happy eyes.

• Well.. About that.. You owe me a second game.. It is not fair you beat me at the preliminary! - I demanded.

• Okay, we will make it happen sometime this week! - replied Sonie.

While we were walking in the alley of the College, I was pushed hard on the side and I made a 360 degree turn. Sonie held me so this saved me from falling. It took a couple of minutes to regain my balance. I looked at my attacker. Oh no, again that throwing guy. I got angry fast and started running to catch him. This time he crossed the limit. I hardly knew him, so that did not make sense for him to pick me all the time. His name is Nate and he is playing in the same floorball team Sonie got into. He is such a jerk, always late from practice. But that was all I knew about him. So what the heck is his problem?

• Ally, don't go after him, he is a dumb one! - Sonie tried to make me be reasonable, but I did not care. Enough is enough.

I caught him in the courtyard and pushed him on the side just like he did a couple of minutes ago. Well, I have always been a temperamental girl, no mistake in that. I am like the "what you give, what you get" type.

Nate turned towards me and had a grimace on his face - Oh is not it you who should be angry? - I was infuriating myself. And then the avalanche got unleashed:

• Are you completely normal? How can you be that rude? And you did not even say sorry or anything. And this is not the first time, the other day you kept throwing me with those paper pellets. What is the matter, man? Is it that hard being in the same College as me?

• Nope.

• No what? No, I did not want to push you away or no, you do not want me here?

• Whatever .. I'd rather watch you rave with fury. - he told me and had an unbelievably brass smirk on his face.

Well, what happened next? I am truly not proud of, but I could not cope with rage, so I got more and more childish and started to hit his chest. I have no human reason to do that, I know, but this guy... He gets me all the time. Feeling my girly "punches", he kept smirking more and more. Then I realized this is not going to work. I need a plan, but I did not have. I only followed him to get him but I never actually thought of what am I going to do.

So I got one step back pretending that nothing happened and I had my face as calm as an Ancient Greek statue. He looked at me questioningly waiting for the issue to get escalated. But I did not know what to say, maybe the best would be not reacting at all from now whenever he picks me from the crowd to play these silly 1st grade games. OK, I will do that.. And now I will let you know.

Wait... He is gone.Great. He left me here. He dared to leave me here!

I got back to school and I realized that I am pretty late, so I hurried to Social Studies. Of course the teacher caught me entering the room and had the following comments:

• Dear Allison, it is very nice of you to respect me as much that you attend my classes. I am sorry that I started it 20 minutes "earlier". Next time please let me know what time is convenient for you and I promise you, I will do so. Wirte an essay about the social differences between men and women. 2000 words. Tomorrow. At .my.desk.

• I am sorry - that was all I could say out loud. My head was like the pinkest new lipsticks, and the whole class was laughing out loud.

Great. This is all his fault! I will kill him once. I am sure about that.

When the class ended, Son came to me.

• What happened at the courtyard? Is he still alive? Or did you gut him? - she asked playfully.

• Err.. I was punching him in the chest - she looked at me unbelievingly.

• Are you kidding?

• Nope.
• Ally Kendall Hart! Well, after those years, there are indeed moments when you can surprise me.

• Don't even tell, I was so angry at him. And do you know what was even worse?

• What?
• That he kept sending me that disgusting smirk on his face, and I was the one that looked like a stupid.

• Well, a chest punch is a very desperate move, Al.

• I know.. Next time, if he gets anywhere close I will not even look at him.

• Aham... Okay.. - she said in disbelief. Of course, she knew me. I am not much of a poker face.

Heading home on the bus I put my earplugs on, music always got me relaxed. When I got home, mom was waiting for me and as far as I saw, she found a new hobby -again.

• Mrs Friggs told me that if I add baking soda to the grass, our lawn will be greener than ever! - she said hello on her own way, while wiping the dirt from her hands in the faucet on the side of our house.
• Since when do we have a lawn, mom? - I asked in mistrust, and the question for my answer came right after,  mom put her hands in the direction of the backyard. I took a quick look at it and saw a wheelbarrel and some soil in packs.

• Since I went to the garden store. Come, give me a hand.
• Okay. But if I were you I would look up google if Gloria is right about the baking soda. Remember, it is not her best interest that her neighbors had a greener lawn. - then my mom's face turned to something that I can only describe that children have on the face when they realize there is no Santa at all.
• That bast....! - she slipped the words and I started to laugh. It was the first time today I had a really good laugh... Where was that nerd Nate in my mind? Nowhere right now.. - You are lucky then honey, but tomorrow, get ready for some gardening! And now I will go and google the secret of the green lawn.
• Maybe it is to be artificial? - I asked.
• We are not going to have artificial lawn!! - she retorted.

• OK mom, then meet you here tomorrow. I will go upstairs, I have some homework to do.

I was sitting on the couch in the room and almost got deep into the planning of my essay, when I heard a knock on the door. After I let her in, Holly ran into my arms.

• Hey sis, how was preschool? - I hugged her tightly.
• We prepared some X-mas cards with a needle! - she said with a great enthusiasm.

• A needle? But you did take care of yourself, did not you?
• Of course.... Mrs Dorie had punched the cards and we only got a fake needle to work with. -  her face was changing suddenly as if the most important thing she wanted to say got left out - I will give it to mommy!!!!
• She will love it! But will you show me the cards before giving it to her? - I asked with a scallywag grin, and Holly started to nod eagerly.
• Of course and you need to help pick me the colors! Sally Foster made hers with blue, but I want something more beautiful, but I do not know which color to pick... But now I am going back to my room, and listen Al, do not come anywhere close - she said with a strict face. - I loved her for protesting, as if I did not know what was going on... For a while, every day I got close to her room heading to the bathroom, I heard her tiny legs running and rushing to the door to close it, so that I cannot get in.
• Are you sure I cannot come? - I asked pretending to be sad.
• Yes, I am and I am not chaning my mind- she said and left my room in a second. I could not stop laughing after the scene, I love my little sis. She is such a mini-me:  blatty determined little person.

I got my essay finished at 8:30 PM and she convinced me to watch Strawberry Shortcake with her on TV, but after that we agreed that she should go to sleep. I mean come on, she is only 4. She cannot stay awake till 10 PM.

The next day I got on the bus and I saw HIM seated in the back.  I can't believe it that he caught the same bus as I did. And how long is he taking the 867A? There was a free seat next to his, so I sat down. Please do not ask why. I had no reason.

• Hey - he said.

• Hi. - I said back jerkily. - You owe me an essay - it seems that my anger got escalated again... But he did not know what I was talking about.. So I had to explain it.
• I got late from SS because of you and the teacher asked to get him a 2000 words essay for today. - I said with a deep breath. I was not the one who had to explain everything!

• Oh, you mean that you got late from class beacuse you could not stop punching my chest for like 5 minutes?

Here we go again. I am pissed. Congrats moron.

• You are VERY funny - I said ironically.

• I know, I have been told a lot. - he reacted.

• I can only imagine.. All the girls who get in your trap are crazy.

• If you say so - and he stood up because the College stop was the next.

• You know, I know you are a jerk even if you pretend to be able to talk more than 2 words to  someone.

• You know, if you know me that much, I should not be the one talking. - and he got off the bus, I followed him.. At least I wanted to.. But I slipped on the ice. For my luck the bus already left the stop so I did not have to die as a hero.
• It seems like you already have issues, I guess you had the same co-ordinating problem yesterday, and it was not me who caused it - he said and he offered me a hand to get back to my legs. Well, I am not that stubborn that I refuse him and wait till my jeans get totally wet. But one thing was sure, I have to get some snow boots, this scene is already enough once in a lifetime.

So I took his hands and he pulled me back to my legs. Our bodies got close because of the dynamic of his movements. After making sure that I stood safe, I took my hands from his.

We were walking the way to the College silently. When we got to the main entrance, he jumped in front of me, as if wanting to say something..

• At least you could have said thank you - he said on a very low voice.

• Just because you had one human moment, it does not mean that we are BFF's. - I turned back at him.

• Ok, well, as you wish. - he said and by the time I was ready to reply some witty answer, he was nowhere.

He left me. Left me there again.